61.hét

Borka kezd egyre csajosabb lenni. Rajong a flakonokért, alig lehet elrángatni a fürdőszobából, minden krémet, sampont, tubust alaposan megvizsgál és megrág. Az sem zavarja, hogy pocsék íze van, maximum fintorog egy kicsit, de a múltkor, amikor nem voltam elégé résen, órákig kölni illatú volt a lehelete. Ráadásul imádja magát nézegetni a tükörben, főleg ha megkaparint valami sálat és a nyakába tekeri, sőt ha elégedett a látvánnyal, még puszit is ad magának. Már megismeri magát a fényképeken is és hanghatásokkal kísérve, mindenen átmászva mutogat a képernyőre, ennél már csak az hozza jobban lázba, ha videón látja viszont magát. És amitől elalélok (régi álmom teljesült), hogy igazi kis bújós kislány lett. Ha leülök a földre, akkor szerez egy mesekönyvet, megáll nekem háttal és egészen addig tolat, amíg bele nem huppan az ölembe, hátranéz, és ellenőrzi, hogy tényleg én vagyok-e, egy kicsit helyezkedik, aztán követhetetlen tempóban lapozgat ide-oda, össze-vissza mutogat és elvárja, hogy mindent megnevezzek. És ezt látszólag nem csak én élvezem, mert ilyenkor képes akár perceken keresztül egy helyben maradni.
Na jó, azért elárulom, hogy ez meglehetősen nagy torzítás, mert kb. ugyanennyi kisfiús jellemvonást is fel tudnék sorolni. Ugyanis az abszolút kedvenc továbbra is a kismotor, már berregni is tud hozzá. A sajátján kívül a játszótéren az összes többit ki kell próbálni, nem baj, hogy alig ér le róla a lába, vagy minden élesebb kanyarnál felborul, akkor is visszamászik huszadszorra is és vigyorogva, levakarhatatlanul cikázik, már a tengelyig érő kavicsban is. Ezért már előfordul, hogy nem is viszünk babakocsit a játszótérre. Lefelé menet így még gyorsabb is, mert én a kapucnijába kapaszkodva rohanok utána. Mondjuk felfelé már problémásabb a dolog, mert az a sebesség nem elég nagy ahhoz, hogy ne vegye észre a cigaretta csikkeket és minden egyéb szemetet, a csatornatetőket és a bogyókat. Így méterenként meg kell állni, de persze az is lehet, hogy egyszerűen fárasztó neki felfelé, csak rosszat tenne az önérzetének, ha észrevenném, hogy megáll lihegni és így tereli el a figyelmem. Ráadásul egy szem lányunk kedvenc mesekönyve egy vonatos, ahol a mozdonyra mutogatva mondja, hogy si-ssssi, ami felől semmi kétségem, hogy si-hu-hu akar lenni. Na meg az sem egy klasszikus kislányos dolog, hogy miután 20 percig tátott szájjal bámult két focizó kisfiút, már itthon is rugdossa a játékait, továbbá egy zabagép, aki ha teheti egész nap eszik és szinte sörhasat növesztett. Arról nem is beszélve, hogy pofozkodik, de csak velünk, a gyerekeket simogatja, nekem viszont minden öltöztetésnél lekever egy párat. Visszaütni mégsem akarok, ha pedig elmondom neki, hogy nem szabad, akkor úgy keni le a következőt, hogy közben vigyorog és rázza a fejét, hogy nem. Azért erről nem bánnám, ha leszokna, a többi fiús dolog maradhat, Bori így egyben cuki.

Végezetül pedig pár mozgóképes dokumentáció a fejrázós nemek sorozatáról (az elsőnél némi bakival):