65.hét

Borka apja nyomdokaiba lépett. Na ne gondoljatok semmi jóra... ő is azon van, hogy arcról ismerjék a gyerektraumán, és ő is túl van élete első koponyaröntgenén. Az történt ugyanis, hogy lement a lépcsőházban motorral egy félemeletet, és hát nem sikerült túl jól. Az a pár perc csak rémálmomban fog visszatérni, amikor vérző orral teljes hangerővel üvöltött és képtelenség volt eldönteni, hogy keze, lába, feje és úgy egyáltalán a gyerek bármely része ép-e. Nem borzolom tovább az idegeket, szerencsére nem lett semmi komoly baja, a pofijára került helyes kis lila foltot leszámítva, amitől úgy néz ki, mintha zsenge kora ellenére kocsmai verekedésbe keveredett volna. Mire a János traumatológiára értünk, már megnyugodott annyira, hogy sikerült kideríteni, hogy a végtagjai és az orra ép, aztán amikor nagyot kacagott azon, hogy vizsgálják a hasát, már éreztem, hogy nagyon nagy baj biztos nincsen. A várakozás közben meg engem is megrohantak az emlékek, ugyanis az én fejemet is ott varrták össze párszor és ezalatt a röpke 20-25 év alatt semmit nem változott a hely. A traumatológustól persze jól kikaptam, hogy minek kell egyáltalán kismotort adni egy ekkora gyereknek, ha én tudnám mennyi baleset történik motorral én is azon lennék, hogy betiltsák és rám hálás lehetek, hogy ennyivel megúszta. Nyilván az is vagyok és örülök, hogy mindez télen történt, amikor legalább a kabáttal meg a sapkával tompítottuk az esést. És persze igaza van, és nyilván az én hibám, hogy leesett, és azt is értem, hogy traumatológiai szempontból az a legideálisabb, ha egy gyerek egész nap ül a földön párnákkal körülbástyázva és olvasgat, lehetőleg kicsi és puha könyveket, de ezt a valóságban nehezen kivitelezhetőnek tartom. Az én lányom simán nekiindul a játszótéren a legmagasabb csúszdának, sőt ha éppen nem szorongat semmit a kezében még fel is mászik, és ha nem szólok rá, még a tetején sem ül le. És hiába dugtuk el a kismotorját, séta közben már a látóhatáron kiszúrja az összes többi motort és mindent bevet, hogy rá is ülhessen. És olyannyira kismotor megvonási tünetei vannak, azzal játszik, hogy minden mozdíthatóra ráül, legyen az a legnagyobb építőpohara, vagy a műanyag játék fűnyírója és úgy tologatja magát a parkettán. A szembe szomszédok meg azóta is ha meglátnak "minek az ilyennek gyerek" arckifejezéssel csóválják a fejüket, a szintén szomszéd kisfiú pedig miden nap hoz Borkának egy szép sárga levelet vagy makkot, hogy megvigasztalja.
Szóval ez van velünk, egy pár hétig még biztos örülni fogok minden nap, ha épp nem töri össze magát.