71.hét

Nem tudom meséltem-e már, de Borka lányunk egyre inkább kezd öntudatára ébredni. Mindent szeretne egyedül csinálni, egyre ritkábban hagyja, hogy etessük, ő egyedül keni össze magát a köldökétől a feje búbjáig, de múltkor azt is kikérte magának, hogy az apja mosdassa és ő akarta a kis mosdókesztyűjével végigkenni magát. Néha meg dührohamot kap, ha valamit nem tud úgy megcsinálni, ahogy ő eltervezi és ennél már csak azon borul ki jobban, ha segíteni próbálunk neki. Nehéz egy 16 hónapos élete, gondolhatjátok. A karácsonyi készülődés viszont nagyon bejött neki. Gyakorlatilag amíg fent van, valahol égnie kell egy gyertyának, azonnal észreveszi, ha sutyiban elfújtam és kitartóan áll előtte és mutogat, hogy a-a-a, amíg elő nem veszem a gyufát. De enni biztos nem eszik, amíg nem gyújtjuk meg a gyertyát az adventi koszorún. Aztán ha már ég, akkor elkezd billegve táncolni és megadja a hangot: ééééé. És ez azt jelenti, hogy el kell énekelni az "ég a gyertya, ég..." kezdetű remekművet, aznap akár 134.-szer is és akkor teljes a boldogság. Na és hát a hóesés! Teljesen eksztázisba jött, fel alá cikázott a lakásban és minden ablaknál külön meg kellett állni és megnézni, hogy ott is esik a hó. Aztán séta közben már nem volt ennyire töretlen a lelkesedés, felháborítónak találta ugyanis, hogy rá mernek esni a hópihék és ráadásul mi meg nem teszünk semmit, csak tétlenül nézzük, hogy ilyen méltánytalanságok történjenek vele. Ja és lebuktunk, rájött, hogy a ceruza fog a falon. Így már nem csak a törékeny tárgyak költöznek mindig egyre magasabbra és magasabbra polcra, hanem a koszcsík is szép lassan kúszik egyre feljebb a falon. De azért panaszra nincs okunk.

Áldott karácsonyt mindannyitoknak!