69.hét

Ezen a héten méltóképpen megültük Borka névnapját, kapott sok mesekönyvet (lehet, hogy én jobban örültem, mert már nagyon untam a régieket), meg annyi kesztyűt, amennyi egy 50 kezű százlábúnak is majdnem elég lenne, vonatokat (mondja is lelkesen, ha megpillantja őket, hogy siii-si-ssssii, hiába, tudják a nagyszülők mitől döglik a légy), és Borbála-ágat. És persze a Mikulás is jött, mert hát Bori jó volt, és ellátta pár hónapra elegendő mazsolával és aszalt barackkal - ugyanis, ha valaki igazán le akarja venni a lábáról, ezt ad neki (szóval a télapó  is tudja). Na és Mikulás ünnepségeken is voltunk, ahol ugyan a télapónál sokkal érdekesebb volt a hintaló és a palacsinta, sőt egy másik alkalmon még pónihintón is lovagolt, és álmomban sem gondoltam volna, hogy az adventi mesejátékot tátott szájjal fogja végignézni az apja nyakában ülve, pedig így történt. És ha már az álmoknál és Borka jóságánál tartunk, hadd dicsekedjek el vele, hogy egy hónapos folyamat eredményeképpen, fokozatosan és szinte észrevétlenül Bori végérvényesen leszokott az éjszakai szopizásról. Volt egy pár hét, amíg még felsírt éjszakánként, és ki kellett venni a kiságyból, aztán mivel nem kapott azonnal anyatej forrást a szájába, elég hamar felébredt és lejátszódott párszor az alábbi párbeszéd:
- ööö-ööö-öööö - miközben a mutatóujjával a bordáimig bökve mutogat a mellemre
- nincs Borka, már nagylány vagy. Nincs, nem.
- nem, nem. - közben eszeveszett, fejcsóválás.
Ezt így elismételgettük perceken keresztül, majd lemondóan visszanyomta a cumit a szájába, egy kicsit dédelgettette magát, aztán szépen visszaaludt az ágyában. Majd gondolom rájött, hogy ezért a beszélgetésért kár felkelni, úgyhogy mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy fel sem riad... én meg után így majd' 16 hónap után, egy végigaludt éjszakát követően olyan frissen és üdén ébredek fél hatkor (amikor már lebeszélhetetlenül követeli az anyatejet), hogy magam is meglepődök. És hogy tovább ajnározzam, idén Bori segített a mézeskalács gyártásban. Olyannyira, hogy (némi apai segítséggel) ő őrölte a szegfűszeget és még a tésztát is nyújtotta és nyomogatta bele a formákat. Ez így szép és jó volt egészen addig, míg rajta nem kaptam, hogy dézsmálja az anyagot. De azért nem volt harag, mégiscsak Advent van.