A kis Picasso gyakorlatilag egy hét alatt megtanulta tökéletesen fogni a ceruzát és már nem csak egyenes vonalakat tud húzni. Míg eleinte meg lehetett győzni, hogy a ceruza csak a papíron fog és felesleges az üvegasztalara is rajzolnia, mostanra már kezd rájönni, hogy átvertük és újabban mindenen kipróbálja, hátha mégis tud a lábamra, a kanapéra vagy a terítőre rajzolni. Pedig addig sem volt könnyű vele, míg "csak" papírra alkotott, ugyanis ezt a fogalmat definíció szerint értelmezi, nem korlátozza magát a firka papírokra. Lepakolja a könyveket és kiegészíti a saját mondanivalójával (sok majdnem párhuzamos vonal egymás mellett - bizonyára komoly dolgok) vagy illusztrációt készít a szöveghez (meglehetősen absztrakt, az biztos), de a befizetendő csekktől kezdve az újságokig semmi sincs biztonságban. Az abortátum babát rehabilitáltuk és belátom nem túl kedves ez a név, de most már menthetetlenül rajta ragadt. Bár teljesen mindegy, hogy hívják, Borka imádja. Az egyetlen esélyem, hogy fél órát egyedül ellegyen, ha babázik. Ki-be pakolja a babakocsiból, betakarja-kitakarja, rárakja a pelenkát, fésülgeti a nem létező haját, és megitatja a poharából - de nem akárhogy, tócsában áll után a víz a babakocsija alatt. Aztán ha megunja, a lehető legtermészetesebb módon földhöz vágja, fejbe rúgja, odajön hozzám és nyújtja a kis pracliját, hogy fogjam meg, odahúz a szőnyeghez és mutogat a földre, hogy üljek le, de most azonnal, majd szépen befészkeli magát az ölembe és adogatja a könyveit. Szerencsére egyre ritkább, hogy követhetetlen sebességgel lapoz ide-oda, a böngészőket mostanában alaposan végigleltároza, minden kutyánál és macskánál ugat, ha kérdezem mi hol van, keresi és ha megleli, üdvözült mosollyal mutogatja, hogy "AAz"! Ja és akkor a legboldogabb, ha valami olyan dolog van a könyvben, amit itt a lakásban teljes valójában is meg tud mutatni. Ilyenkor képes akár föltápászkodni és odamenni a csizmájához, és öö-öözve mutatni, hogy arról van szó. Minden kajánál bököd a konyhára, és helyeselni kell, hogy bizony, igen, ott is van tojás, és igen, kint az égen repül a repülő és a madár. És ha véletlen meg is dicsérem, hogy milyen ügyes, akkor nagy eséllyel egész szerényen meg is tapsolja magát. Már egészen meglepő, hogy mennyi mindent megért, szerintem legalább kétszáz szót már biztonsággal felismer (na jó, azért a gomba helyett még mindig gyakran mutogatja a gombját, de ez megbocsájtható) és ezzel leginkább így, meséléskor szembesülök. A mesekönyveken és a cumis reklámkatalóguson kívül a szakácskönyveimet olvasgatja a legszívesebben, magán kívül van a gyönyörűségtől, ha talál bennük borsót, répát vagy akár egy fakanalat. Igen, ebből is látszik, hogy egy haspók, de ennek már sokkal látványosabb, felületes szemlélő számára is szembetűnő jelei vannak: a kis patentos pulóvere szétpattan a pocakján, ha kidugja, és a végére hagytam a legjobbat: ismét lett egy bájos kis hurka a combján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése