16. hét

Borka ezen a héten bármit a szájába töm, amit csak sikerül megkaparintania. Csak a nagyon nagy és a hatósugarán kívül eső dolgok vannak biztonságban, de hogy ezek se bízzák el magukat, igyekszik őket nyálával bevonni. Kedvencei a kezek, bárkiét szívesen elrágcsálja, de jobb híján a sajátjával is beéri. Komolyan kész szerencse, hogy még nincsenek fogai, mert kimondottan félnék tőle.

Ráadásul ezen a héten sok „Először” is volt. Hiszen most látott életében először havat. Azt hiszem, a dolog egyelőre minket jobban lázba hozott, mint őt. Ugyanis vagy nagyon jól leplezte izgatottságát és azért nézelődött lakonikus nyugalommal, vagy egyszerűen nem vett észre semmit és nem értette mire ment ki az a nagy hűHÓ. Remélem, ez azért majd változik, ha már igen előrelátóan a júliusi 30 fokban, hatalmas hassal cincáltam a babaszánkóját (hmmm igen, ez azt hiszem jellemzi az értékrendünket, hogy a gyereknek még születése előtt szereztünk túrázós háti hordozót és szánkót (természetesen mindkettő kihagyhatatlan lehetőség volt!), míg pl. vízhőmérő és bébi-őr nélkül fog felnőni – hiába, sanyarú gyerekkora lesz).

Továbbá Borka ezen a héten életében először átaludta az éjszakát! Na azért ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy 10-től aludt 8-ig (az én korábbi felfogásomban ez ezt jelentette volna), hanem 11-től 5-ig. Ha épp aznap este nem fél egykor feküdtünk volna le, még akár ki is aludtuk volna magunkat (az én korábbi felfogásomban nem az az intervallum jelentette volna ezt…). Sajnos ezt a remek cselekedetet még nem ismételte meg és nagy bánatomra még nem vált szokásává, de most már legalább tudjuk, hogy képes rá!

Ráadásul ezen a héten először oldalra fordult és hason fekve is vigyorgott. Hiába ha így fejlődik, nem figyelünk oda, aztán egyszer csak visszabeszél!

Meglepetésként itt egy kis videó is, gondoljatok rá este, amikor mossátok a nyakatokat! :-)