2010. december 9., csütörtök

17. hét

Nem tudom, milyen csaj lesz a lányomból. Két dolog van, ami biztosan kiborítja: az öltözködés és a konyhai robotgép hangja. Ráadásul hiába hurkásodik már a karja is a kis tokásnak, mostanában következetesen szabotálja a baba-mama tornát, és egész héten a tornaterem előtti teraszon alszik a legmélyebben. Úgyhogy kénytelen vagyok kölcsön-gyerekkel, a csoportban lévő ikerpár egyik tagjával tornázni. Ennek ellenére, továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy Borka nem kövér, hanem egyszerűen egy formás-hurkás kisbaba.
Ezen a héten volt Bori névnapja, a Mikulásról nem is beszélve. Sorra jöttek a hódolók és elárasztották ajándékokkal, mondanom sem kell, hogy Borkát legjobban a zörgős csomagolópapírok hozták lázba, illetve teljesen eksztázisba jött a tortától. Hiába, apja lánya. A képek csalókák, én smucig, poroszos szigort alkalmazó anyuka megakadályoztam, hogy megkóstolja, de azért megengedtük neki, hogy megfogja. Mégiscsak ő volt az ünnepelt. Tudtátok, hogy Szent Borbála (http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html) nem csak a bányászok, hanem a tűzérek, a harangöntők és a jó halál védőszentje is. Jó, mi? De hogy valami biztató is legyen, neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket, illetve a védőszentjükként tisztelik a hegymászók is! És képzeljétek, kapott Borbála-ágat is. Ez egy Borbála napján lemetszett cseresznye ág, amely állítólag karácsonyra virágba borul. Remélem, mert másnap már inkább egy robusztusabb virgácsra asszociáltam, ha megláttam. Ráadásul, a népszokás szerint ha tényleg kivirágzik, akkor férjhez megy a hajadon. Mi jelenleg nem erre, hanem a másik jelentésére hajtunk: kivirágzik szívünkben a szeretet. Reméljük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése