is ismeritek azt az ambivalens érzést, amikor egyszerre tűnik úgy, hogy "mintha csak tegnap lett volna", és "te jó ég, mennyi minden történt azóta". Csak hogy egy kicsit szentimentális legyek, hihetetlen, hogy abból az ultrahang képen nehezen beazonosítható kis cseresznyemagból (aminek a szárárról nehezen lehetett meggyőzni leendő gyermekünk apját, hogy az nem azt jelenti, hogy fiú, hanem, hogy van köldökzsinórja), lett egy hat kilós néha vigyorgó, néha visító gyerek.Tavaly könnyű dolgunk volt a szülők karácsonyi ajándékát illetően,
beraktuk a felvételt egy borítékba és a többi ajándék már úgyse érdekelt senkit a nagy hír után. Ahogy a képek is tanúskodnak róla, a kisasszonyt (ismét) bevontuk a karácsonyi előkészületekbe, de alapjában véve a nagyszülőknél és dédszülőknél eleve ő volt a legnagyobb karácsonyi attrakció. Borka meg csak úgy lubickolt a figyelemben, ha már annyi ember lófrált körülötte kikövetelte, hogy folyamatosan dajkálják és szórakoztassák. Már előre rettegek mi lesz velünk januárban, ha jönnek a magányos, unalmas hétköznapok. Az ünnepek alatt rengeteg új arcot látott, kapott egy ládányi játékot, egy egész stafírungra elegendő 
ruhaneműt, szánkózott, órákig bámulta a gyertyákat és a csillagszóróval is ezt tette volna, ha valaki úgy gyújtogatta volna neki, mint a láncdohányosok a cigit. További kedvence volt a zörgős csomagolópapír és a masni, és teljesen lázba hozták a pezsgővel teli csillogó poharak. A Borbála-ág pedig ugyan nem borult virágba, de karácsonyra kihajtott! Ezt nem tudom igazán jól értelmezni, viszont kétségkívül jól néz ki.Jó dolog ha az ember le tudja nyűgözni a lányát. Borkát három
dologgal lehet: ha kibontom majd összekötöm a hajam, ha nézegetheti a fürdőszoba polcot és ha eszünk. Nem tudom, hogy rájött-e már arra, hogy amit megeszem az olyan, mint neki az anyatej, vagy egyszerűen csak azon csodálkozik, hogy én úgy rágcsálom a dolgokat, hogy azok végérvényesen el is tűnnek a számban. Mindenesetre tátott szájjal bámulja. Viszont az is jó dolog, hogy ő is teljesen lenyűgöz engem, ugyanis ezen a héten rohamosan fejlődött. Most már nem elégszik meg azzal, hogy nézi a dolgokat, mindent igyekszik megfogni és megkóstolni. Belekapaszkodik az orrunkba, belemarkol az arcunkba, ha teheti megrángatja nagyapja szakállát, letépi a terítőt és minden lesöpör amit elér. Ráadásul úgy tűnik hamarosan véget ér a "leteszem és ottmarad" időszak. Ha lefektetjük aludni és 
bemegyünk megnézni, minden alkalommal meglepetés, hogy éppen milyen szöget zár be az ágy tengelyével. Van amikor sikerül egy egész kört is tennie, de előfordul, hogy megakad, amikor épp keresztben fekszik. Általában nem zavartatja magát, képes az ágy rácsai közé beakasztott, feltett lábbal is aludni. Ezenkívül vidáman és minden erőlködés nélkül az oldalára gördül és néha véletlenül hasra is fordul. Ráadásul nem csak fejlődik, hanem rohamosan nő is, már hurkásodik a karja is, olyan ducik a kis ujjai, hogy ha egymás mellé rakja őket, az utolsó percek nem 
érnek össze. Amikor ismét abban a kék lavórban fürdettük, amiben újszülöttként, nem is akartuk elhinni, hogy az ugyanaz a lavór. Egyszerűen kinőtte. Pedig nem is locsoljuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése