hogy az az amorf izé ami néha megjelent a látóteretekben és legtöbbször a frászt hozta rátok, hozzátok tartozik! Sőt ha nagyon akarjátok még akár mozgatni is tudjátok! De persze sose úgy, ahogy eredendően elképzeltétek. Aztán napok múlva gyanússá válik, hogy ennek a valaminek köze lehet ahhoz a másik gömbölyű és sajnos túlságosan nagy dologhoz, amit néha sikerül valahogy részlegesen a szátokba gyömöszölni. 
És ilyenkor az egyik kedvenc szolgátok (e konkrét esetben ez remélem én vagyok) valami olyan érthetetlen dolgot hablatyol, hogy "azért ne edd meg az egész kezed, még később szükséged lehet rá"...Stresszes egy élet, nem?
Borka evésbe folytja a feszültségét, ahogy az apja szeretetteljesen mondta, falánk egy kis jószág. Persze szegény, mi mást tudna tenni, a köztünk lévő kommunikációs szakadék
egyelőre nem teszi lehetővé ilyen kifinomult téma megvitatását, csokit nem tud enni és a sportolás is kimerül a végtagkalimpálásban, ráadásul alkoholt nem kap és még szerencsére, rá sem gyújthat. Abból ítélve, azonban hogy mennyit vigyorog, úgy tűnik hatásos a módszere. Ráadásul ennek folyományaként mostanra megduplázta a születési súlyát és ez most már az alakján is meglátszik: nem érem át a combját azzal a kezemmel, aminek a kisujját nem éri át az ő keze! Na erre varrjatok gombot!
Félreértés ne essék, nem azért készül annyi alvós kép, mert olyan sokat alszik, hanem amikor éber, annyira ficánkol, hogy nehéz rendesen lekapni (mint ahogy ez az egyik remekművön látszik is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése