14. hét

Borka ezen a héten 3 hónapos lett, egynegyed éves! Azt mondják az okosok, hogyha egy baba betölti ezt a nemes kort és meghaladja az 5 kilót, akkor az anyagcseréje már alkalmas arra, hogy átaludjon evés nélkül egy éjszakát. Bori ugyan mindkét kritériumot teljesíti, de sajnálatos módon nem olvas szakirodalmat, szinte óramű pontossággal 3 óránként felébred és félreérthetetlenül követelőzik. Írásos források arra is utalnak, hogy bizonyos trükkökkel le lehet beszélni éjjelente a babákat arról hogy sírjanak és elhiggyék, hogy amit éreznek az nem éhség, de az én anyai szívem még nem elég szőrös az alkalmazásukhoz. Hiszen ha ilyenkor felveszem és enni adok neki, akkor körülbelül olyan intenzitással cuppog, mintha minimum 3 napja anyatejnek még csak a közelébe sem került volna. És egyszerűen olyan boldog, hogy inkább én nem alszom. Aztán reggel amikor felébreszt, mindig az az első gondolatom, hogy "jaj, csak még tíz percet...", de általában nincs menekvés. Viszont ha összeszedem magam és feltápászkodom, meglát és azt mondja, hogy űűhü és huncutul rám mosolyog. Ilyenkor úgyse lehet mást tenni, mint visszamosolygni, és akkor úgy elkezd vigyorogni, hogy még a nyakát is behúzza és annyira fülig ér a szája, hogy ha lennének fogai még az ötösei is látszódnának, mind a négy végtagjával kalimpál és azt mondja hogy öhöhö... akkor elolvadok és elfelejtem, hogy már megint nem aludtam ki magam. Szóval ki van ez találva, ha nem így lenne kihalna az emberiség.