A héten férjhez ment Kati, lányok pedig már évek óta várták ezt a pillanatot. Kati fehér, földig érő menyasszonyi ruhában, hatalmas torta és még szép ruhát is lehet venni, sokáig fent lehet maradni és még lehet, hogy tánc is lesz? Miért lelkesedne két 5 év körüli kislány, ha nem egy esküvőért? A lányaim habos-babos csipkeruhában díszelegtek és tervek szerint ketten párban lettek voltak a koszorúslányok, Bori azonban az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést (hiába, a lámpalázas primadonnák szeszélyesek), így Emese egyedül látta el a nemes felkérést. Nagyon megilletődve vonult elsőként a padok között, az én színpadra vágyó kislányom arcán látszott, hogy minden bátorságára szükség volt a menethez. Aztán bebizonyította, hogy szíve mélyén ő is egy szeszélyes primadonna és határozottan fellázadt a fényképezés ellen. A bulit jól bírták a csajok, végigették a menüt, lelőhetetlenül megvárták a tortát, táncoltak és tovább bírták ébren, mint a násznép többsége. Az egyetlen bánatuk, hogy a közeljövőben a rokonságban nincs túl sok lagzi kilátásban.
GySzR:
Az esküvő vége felé Emese megszólalt:
- Anya! Ha nagy leszek és nekem is lesz esküvőm, téged majd meghívlak! Meg a Borit, Apát, Mamit, Papit is. Meg a Dédit. És majd oda is eljön a Nagyi, Nagypapa és Kati is.
- És ha már így összeállítottad a vendéglistát, ki lesz a vőlegény?
- Hát a Marci! Jaj, Anya, tényleg! Akkor majd a Marci anyukáját és testvérét is meg kell hívni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése