A lányok idén elkezdtek síiskolába járni. Nagyon szeretnének majd velünk jönni síelni, úgyhogy igazán motiváltak. Szerintem igazán előnyös úgy kezdeni, hogy az ember nem fázik, nem párás a szemüvege a szakadó hóban és lát, össze tudja zárni a lábát, mert nincs Michelin babának öltöztetve (bár kipárnázás szempontjából van előnye) és eleinte egyszerre csak egy óráig tart. Na meg tanítani is könnyebb őket úgy, hogyha valaki elesik vagy elcsúszik, egyszerűen a hóna alá nyúl az oktató és röpke 15 kilójukat egy könnyed mozdulattal arrébb pakolja.
A csoportban Borka a legnagyobb (és a legügyesebb) és a kezdő osztrák kis kölkökkel ellentétben már Emese is nagyobb, mint a bukósisakja. Igazán jól vették az első akadályokat, már az első alkalommal többször felgyalogoltak és lecsúsztak a lejtőn. Már tudnak fel- és lecsatolni és végig fülig ért a szájuk. Én meg megtudtam, hogy manapság már senki nem hívja hóekének a hóekét, a mai gyerekeknél ha uncsi, akkor háztető, de az igazán menő helyeken ez a lábtartás a pizzaszelet. Sőt! Ha nagyon be akarnak a gyerekeknél vágódni, eldönthetik, hogy epres vagy csokis tortaszelet.
GySzR:
Hajnali fél háromkor felharsan a kétségbeesett Anyaaaa! kiáltás. Kikecmeregtem az ágyból, félig csukott szemmel átvánszorogtam a gyerekszobába, mire a tökéletesen ébernek tűnő Emese nekem szegezte a halaszthatatlan kérdését:
- Ősszel miért van hamarabb sötét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése