2016. szeptember 11., vasárnap

224.-318. hét


Mióta Bori tudja, hogy nem marad a pénztárosnál a pénz, amit összegyűjt, már nem vonzza annyira ez a pálya, de továbbra is imád vásárolni és boltosat játszani. Az ágya alatt működik a Bori Bolt, ami minden
nap 8-kor zár. Hogy mikor nyit arról nem szól a fáma, de lényeg az, hogy ha nyitva van, akkor sietni kell és sürgősen oda kell járulni vásárolni. Emese utál vásárolni, cserébe ő az áru, ő ugyanis robotosat szeret játszani. Így rám jut a vásárló szerepe, akinek a balhé elkerülése végett minden alkalommal robotot kell vásárolnia. Ott áll bent a boltban Mesi-robot is, aki szépen mosolyog és az eladó hosszasan győzköd, hogy milyen segítőkész, jól viselkedő kedves kis robot ő, aki soha nem fog elromlani, hosszú rá a garancia. Majd hosszasan megalkudunk az árán, én gálánsan fizetek, elkérem a visszajárót és megkapom a robotom, aki robot járásban megy egy kört a szobában, majd elromlik. Ekkor hosszasan reklamálok a boltosnál, aki műanyag ételekkel és láthatatlan kávéval próbál megvesztegetni, hogy ne vigyem vissza az árut, majd jobb híján elkezdek saját magam robotot szerelni. Ez abból áll, hogy minden potenciálisan mozdítható alkatrészt, a fülektől a lábujjakig alaposan megvizsgálok és megtekergetek, majd láthatatlan kapcsolókat és gombokat nyomogatok a készülék hastájákán, amire a javulófélben lévő robotom egyre kevésbé szögletes mozgással reagál. Megjavul, így már persze a boltos is visszaveszi és kezdődhet az egész elölről.

GySzR:
Borinak lett egy új csoporttársa az oviban. Egy indonéz kisfiú, akinek magyarul lány neve van és az anyukája melegben is kendőt hord. Ez már magában nagyon izgalmas, de újabb érdekességek derültek ki:
- Képzeld el, Niki allergiás a disznóhúsra. Anya, te hallottál már ilyet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése