Még nem is
meséltem, hogy a lányok szeptember óta rendszeresen járnak úszni. Huszonéves
bácsiknak titulált srácok hátáról ugrálnak a gyerekmedencében és köszönnek
pacsival minden alkalom előtt és után. Közben persze tanulnak siklani is,
illetve azt, hogyan kell a víz alá bukni. Emese ez ügyben egy kicsit nehezebben
tört meg, de mostanra már mindketten gond nélkül felhozzák a karikákat a
medence aljáról. Ennek az a gyakorlatba is átültethető haszna, hogy eddig a
hajmosás mumusnak számított, mostanra azonban már mindketten gond nélkül és
önként mossák egymás haját fürdetéskor.
Idén újdonságként Bori sakkozni is jár.
Amúgy is imád társasozni és ezt is kifejezetten szereti. Számomra már az is
nagy szó, hogy ismeri az összes bábút (és mindig kijavít, hogy nem paraszt,
hanem gyalog és nem fekete és fehér, hanem sötét és világos), de az aztán
végképp meglepő, hogy simán megver nyuszisakkban. Itt az ideje, hogy vénségemre
végre én is megtanuljak rendesen sakkozni!
GySzR:
- Anya, tudod mi lesz, ha nagy leszek? –
kérdezi tőlem Emese
csillogó szemekkel
- ???
- Színpadra fogok lépni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése