Augusztus
végén kifosztottuk a cipőboltokat: gumicsizma, benti szandál, tornacipő (mindez
két példányban)… és most az ősz beálltával, újabb invázióra indultunk. Ráadásul
egy olyan napon, ami tényleg a lábbelik körül forgott. Reggel Emese a
szokásosnál is lassabban és csámpásabban botorkált az oviba, de csak akkor
értettem meg az okát, amikor levette és majd kiszúrta a szemem a bele rajzolt
szilva jel. És arra is csak ekkor jöttem rá, hogy az igazi áldozat az a
kislány, aki reggel a lábánál három számmal kisebb csizmában jött az oviba (és
milyen jól tette, mert azonnal vissza is tudtuk cserélni). De mekkora esélye
volt annak, hogy pont ezen a napon szúrtam ki elfelé menet, hogy Borkának feltűnően
koszos a csizmája? Még szerencse, hogy neki egy hasonló méretű maradt a polcon…
Ezek után elslattyogtunk a cipőboltba, amit ezek szerint az összes ovis anyuka
is hasonló intenzitással látogat, és megvettük Emesének a kínai cipőipar
csúcstermékét, egy tetőtől (szó szerint) talpig bugyirózsaszín tornacipőt. Ezt
követően Mesi elégedetten vigyorogva, Borka kissé csalódottan, de még
reménykedve átmasírozott a másik cipőboltba is, ahol kiderült, hogy a kínai
cipőipar csúcstermékét csak most fogjuk megvenni, egy rózsaszín-fekete,
mikiegeres, szívecske alakú lyukakon villogó cipő formájában. Borka boldogsága
határtalan volt, onnantól kezdve egészen a fürdésig páros lábbal ugrált és
legszívesebben cipőben ment volna aludni is, én meg elégedetten pipáltam ki a
feladatot. Az örömöm egészen másnap reggelig tartott, amikor is Emese ránézett
a gyönyörű rózsaszín félcipőjére és még mielőtt kivette volna a dobozból,
közölte, hogy ő azt bizony nem veszi fel, mert szorítja. Így utólag teljesen
egyértelmű az összefüggés, mégis beletelt pár napba, mire Emese kibökte, hogy
az a fő baja a vadonat új cipőjének, hogy nem világít. Ismételten végigjártuk a
tágabb környék cipőboltjait és kiderült, hogy babamértben még nem gyártanak
villogós-világítós lábbelit. Ismét piaci rést találtunk, de az ennél is nagyobb
szerencse, hogy végül egy egérkés kiscsizma láttán Emese megbékélt a világgal,
a cipőiparral és lett zárt cipője száraz időre is.
GySzR:
- Bori,
megmostad már a kezed?
- Igen!
-
Megszagolhatom?
- Neeem… Most megyek megmosni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése