175.-268. hét

Emese azt hiszem szeptember óta többször nem volt oviban, mint volt. Most éppen a taknyos-köhögős nyavalya van soron. Amit csak el tudtok képzelni: zsebkendő hegyek, orrszívó, Nurofen. Anikótól azt a tanácsot kaptam, hogy adjak a lányoknak Sinupretet. Kétségtelen, hogy hatékony a szer és nem csak amiatt, hogy minden, ami csak lehet, magától kifolyik. Emese az első adag után feltűnően feldobott volt, majd este, amikor magában, kiskanálból adtam neki, nagyon fintorgott, ezért gondoltam, én is megkóstolom. Valóban pocsék az íze, de azt is megtapasztaltam, hogy majdnem annyira megmelegítette a nyelőcsövemet, mint egy jobb fajta pálinka. A szer ugyanis különféle gyógynövények alkoholos tinktúrája, amelyből egy kisgyereknyi adag 1,5ml bornak felel meg. Épp annyi, amitől Meskete be tud csípni, vihog, ide-oda rohangál és még az átlagosnál is kergébb. Lehet, hogy ovi előtt is ezt kéne adnom neki, oldaná a gátlásait! Ha ez nem lenne elég a gyógyuláshoz, a napi alkohol adagját lándzsás útifű sziruppal ízesítem, Béres cseppel fűszerezem és egy kis C-vitaminnal bolondítom. Ütős koktél, ha ettől nem kap gyógynövény mérgezést, semmitől. De azt hiszem a gyógyulás nem csak rajtam és a kotyvasztékaimon bukik meg, a lányok ugyanis azonnal átlátták a másodlagos betegségelőnyöket és mind a ketten, külön és egymástól függetlenül kimondták, hogy eszük ágában sincs meggyógyulni, mert akkor oviba kell menni, pedig itthon sokkal jobb.

GySzR:

Emesét hosszas gyengélkedés után végre ismét elvittem oviba. Délben felhívott az ovónő, hogy Mesinek hányingere van és fáj a hasa, menjek érte és hozzam haza. Berohantam az oviba, ahol Emese vigyorogva várt, majd hazafelé egész úton azért nyafogott, hogy mennyire éhes és miért nem hoztam uzsonnát, itthon pedig elette előlem az ebédem kétharmadát. Valahogy nem úgy képzelek el egy gyomorrontásos gyermeket, hogy tíz perc alatt eltüntet egy csirkecombot, ezért megkérdeztem, hogy mégis mi volt a gond?

- Az hogy nem voltál ott.

Itt az ideje, hogy elővegyük a farkast kiáltó juhász meséjét.