158.-251. hét

Örömmel jelentjük, Emesét is felvették az óvodába. Így hogy nővére kitaposta előtte az utat, már nem annyira nagy fegyvertény, de azért örülünk. Mindannyian, kivéve az érintett drága gyermeket. Eddig, ha Borka nyafogott, hogy nem akar oviba menni, Mesi vagy kerek szemmel nézte, vagy elkezdte győzködni, hogy márpedig az ovi nagyon jó és ugyan már miért nem szeretne Bori menni. Kibicnek semmi sem drága. Sőt, Emeske is nagy lelkesen mesélt a képzeletbeli oviról és óvónénikről és elmondása szerint nagyon szeretet volna már oviba járni. Ez a vágy egészen addig tartott, amíg nem konkretizálódott a helyzet, ugyanis mióta elérhető közelségbe került az óvoda és szó van arról, hogy szeptembertől, ősszel, hol és kivel, Emese határozottan elzárkózik és többször kijelentette, hogy ő bizony nem akar óvodába járni, hanem otthon szeretne maradni Anyával.

         Mindig értetlenkedve néztem, hogy miért tüntetik fel az élelmiszerek csomagolásán a képek mellett, hogy tálalási javaslat. Bori mellett értelemet nyert a dolog. Ő az a típus, aki szerint tényleg kevés a mackósajtban a brummogás és ha már rajta van dobozon a maci, ő bizony elvárja, hogy ha kinyitja akkor kinézzen belőle egy medve. De ha az nem, akkor is hol van belőle a paradicsom és a zsömle, ami képen látszik? Sehol, az tálalási javaslat!

GySzR:

Ha Boriért megérkezünk az oviba és szépen köszönök neki, a szia helyett leggyakrabban azt mondja:

- Anya! Mit hoztál enni?