
Nyárra
tervezünk pár vízparti programot, és én ezeket némiképp stresszesen élem meg.
Kár szépíteni, ha nincs lehetőségem karúszót, úszógumit, esetleg a kettő
kombinációját, de álmaim netovábbjaként igazi mentőmellényt rögzíteni a
gyerekekre frászt kapok, hogy mikor melyik merül el a vízben, mint a balta.
Ugyanis ha vízbe esnek tényleg elsüllyednek, mint a balta, még kapálózni sem
kapálóznak, hogy legalább esélyem legyen utánuk kapni és ez egy olyan víztükröt
szemlélve, mint a Balaton, aminek nem látni az alját, ez rémisztő lehetőség.
Ezért beizzítottam a lányokat és elmentünk úszótanfolyamra. Nem gondoltam, hogy
két hét alatt megtanulnak úszni, de abban reménykedtem, hogy legalább kapálózni
megtanulnak. A beizzítás kifejezetten jól sikerült, hetek óta próbálgatták az
úszósapkákat és az úszószemüvegeket a fürdőkádban. Emese annyira lelkes volt,
hogy amint meglátta a medencét vigyorogva nekiindult. A menetelés egészen addig
tartott, míg egy jóízűt nem slukkolt a medencéből, majd teljesen elmerült.
Mindez másodpercek alatt történt, én meg talpig felöltözve utána vetettem magam,
kihúztam és mikor abbahagyta a köhögést, első mondandója az lett, hogy akkor ő
mégsem szeretne úszni tanulni. A kicsit sem lelkes Borimnál pedig ez lett az
utolsó csepp a pohárban és sírva fakadt, hogy márpedig ő egyedül nem tanul meg
úszni és kész. Egy darabig még néztük a történéseket, majd arra jutottam nincs
értelme erőltetni a dolgot, visszavonulót fújtam, aztán vettem a dechatlonban
gyerek mentőmellényt.
GySzR:
Erről jut
eszembe. (Figyelem! Akiben még él az illúzió, hogy az uszópelus valamit is
szigetel, illetve zavarja, ha egy medence vize homeopathiás mennyiségben steril
gyerekpisit tartalmaz, ne olvassa tovább!) A legutolsó jól sikerült medencés
pancsolásunk után Borka kiszállta medencéből, majd irtó büszkét, fülig érő
szájjal, de mégis irtó hangosan azt mondta:
- Anya, képzeld! Csak egyszer pisiltem
bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése