Borka
mostanában rengeteget alkot. Imád rajzolni, legtöbbször házat, embereket,
virágokat és különféle állatokat ábrázol. Kedvencem a szájas és szemes, mosolygó
katicabogár, de a gólyáit is imádom. Aztán pedig mindent kivág és összeragaszt.
A lányom igazi nő, nem csak képes egyszerre több dologra figyelni, hanem
kifejezetten igényli is ezt. Ezért úgy jó csak az esti mesélés, ha közben
rajzolhat, vagy hordhatatlan frizurákat kreálhat a babáinak, akik velem
ellentétben ezt nagyon jól tűrik. Emese meg igazi kis kéjenc. Igazán nem tudom
hogy csinálja, de egyáltalán nem csikis. Viszont gyakran követeli, hogy csikizzük.
A hosszúszőrű plüss sünijével kell simogatni a pucér hasát és ő meg csak fekszik
és élvezkedik, míg nekem már a látványtól is összerándulnak a hasizmaim. Az
esti altatás pedig arról szól, hogy órákig kell csikizni a talpát, megfelelő
ritmusban és természetesen egyszerre mindkettőt. De szegény Emesémre nehéz idők
járnak, mert úgy döntöttem, véget vetek ezeknek az éjszakába nyúló, néha másfél
órás altatási szeánszoknak. Kemény meccs lesz, az biztos!
GySzR:
Emese
összeszorított lábbal táncikált a játszótéren.
- Emese
pisilned kell?
- Neeeeem!
Már nézni és
rossz volt és még váltásruha sem volt nálunk, ezért kiebrudaltam egy bokor
mögé, ahol egy sárga pitypang árválkodott, miközben ő továbbra is kötötte az
ebet a karóhoz, hogy nem kell pisilnie.
- Meglocsolod
a virágot? – felcsillant a szeme!
- De nincs nálam locsoló…
Sikerült
rávilágítanom, hogy más típusú locsolásra gondoltam és hipp-hopp meg is ejtette
a dolgot. Majd mikor indultunk vissza a játszótérrel azért durcás fejjel
megjegyezte:
- Akkor sem kellett pisilnem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése