Az
államvizsga előtti utolsó hajrában szegény lányok sokat és sokszor lettek
lepasszolva, amit főleg Emese igencsak nehezményez. Ha bárki potenciális
gyerekvigyázó személy megjelenik a színen, vagy akár csak a postás csönget,
sírva rohan a lábamba csimpaszkodni. Pedig amúgy igazán nincs rossz dolga, agyon
kényezteti Mami, Sziszi, vagy mostanság Nagyija.
Emese
mostanában mindent megtesz azért, hogy elbliccelhesse a délutáni alvást.
Egyszerűen képtelenség vízszintes helyzetben tartani az ágyában, pedig a
legtöbbször tényleg fáradt, és délutánra már annyira nyűgös, hogy saját magát
is nehezen tudja elviselni, nemhogy mi őt. Az egyik áthidaló megoldás, ha a
babakocsiban kellő ideig tologatja az ember, akkor néha elbambul, elfelejti, hogy
most ébren kell maradnia és elszenderedik. A másik megoldás, ha az autóban egy
kellően hosszú, egyenes szakaszon pszichedelikus rockot hallgat, akkor rövid
időn belül beájul. Borinál már nem is próbálkozom ilyesmivel, feladtam. Viszont
ha alszanak, ha nem, a hajnali ébredés továbbra is megmaradt és nagy
meglepetésemre ráuntak a Bogyó és Babócára. A Kisvakondos 0 korhatáros mesefilm
közben egyszer Meske felébresztett, és nagyon riadtan nézet. Félálomban csak
annyit észleltem, hogy rajzolt csontvázak lógnak egy múzeumszerűségben, ezért
gyorsan lekapcsoltam. Azóta vagy Bori mesét néznek vagy Gryllus Vilmos: Maszkabált.
Ezekben tényleg nincs semmi fémelmetes
(ahogy a lányok mondják) és mivel az utóbbit kérik, hogy együtt is énekeljük,
kénytelen vagyok legalább néha figyelni. Kicsit azonban kezdek
elbizonytalanodni, hogy jót teszek-e velük, amikor olyanokat dalolunk, hogy „injekció,
csak az a jó”, vagy az „igazi férfi mindig zord, az igazi férfi szoknyát hord”,
bár a BB után az már fel sem tűnik, hogy a tigrisnek „minden állat eledele”.
GySzR:
Borka
kedvenc elfoglaltsága, hogy dirigálja Emesét, ide menjen, oda menjen, mit
csináljon. Meske pedig csillogó szemekkel követi és engedelmeskedik. A legjobb,
amikor Bokra úgy szólítja, hogy Kicsim,
és hosszasan magyarázza neki, mi történt, amikor még ő pici volt. Mindennek
csúcsa, mégis az volt, amikor Emese így kiabált a nővére után:
- Boji!!! Váj meg, én vagyok az
anyukád!
- Neeeem! Én vagyok a te anyukád! – és szaladt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése