105.-198. hét

A lányoknak szuper hétvégéjük kerekedett, volt itt állatkert és még zsúr is. Az állatkertben az elsők között a krokodilokat néztük meg, ahol büdös volt és meleg, ráadásul Emese azt is gyanakodva kérdezgette, hogy biztos nem tud-e kijönni, és onnantól kezdve inkább a szabadtéri állatokat részesítette előnyben. A nagy kedvenc idén is a fóka show és a játszótér lett, na meg az újonnan odacsatolt vidámparki terület. Boka beöltözhetett zsiráfnak, aminek egér feje van, összegyűjtötte a bátorságát és ráült egy lóra, és még nagyon tetszett is neki. Emesét viszont teljesen kibillentette a lelki békéjéből, hogy a kisállatsimogató kerítésén kinyúlt egy kecske és kiette a kezéből az almáját. Még fél óra múlva is szipogva kérdezgette, hogy ugye visszaadja majd neki a gida és minden másik almadarabra toporzékolva fújogott. Próbáltuk egy kisvonatozással kárpótolni, de amikor elindult a szerelvény és meglátta, hogy mi nem megyünk elkezdett legörbülni a szája. Borka viszont hangosan kacagott, így inkább ő is csatlakozott, de amikor a kb. 15 méter hosszú körön elhaladt előttünk és integettünk neki, végképp eltört a mécses. Meske határozottan ki is jelentette, hogy ő soha többet nem fog ilyenre felülni, de szerencsére pár perc múlva már a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a körhintán a hintóba vagy a lóra üljön. Borkának viszont nagyon tetszett ez a vidámpark dolog, lehet, hogy lassan belenő ebbe.

         A zsúrra is hatalmas várakozással érkeztek a lányok, Borka Emese születésnapja óta nagy lelkesedéssel tervezgeti a saját ünneplését, és ez a szülinap csak tovább növelte a téma iránti érdeklődését. Nekem mindig érdekes ilyenkor a kortársai között látni, mindig rácsodálkozom, hogy mennyivel kisebb, mint a többiek és milyen sokat számít még ebben a korban az a 10 hónap is, hiába mégiscsak az egész életének több, mint 20 százaléka. Borka egészen addig ült szinte szó szerint a szoknyám szélén, míg haza nem indultunk … volna, mert addigra végre annyira belemelegedett és jól érezte magát, hogy nem volt szívem hazaparancsolni. Kész szerencse, hogy Emese eleget evett ahhoz a tortából, hogy jól bírta a gyűrődést.  

GySzR:

Meske kezd válogatós lenni. Minden vacsoránál szokásos program, hogy végigkínáljuk az otthon fellelhető teljes választékot, mire ő mindenre közli, hogy

- Fúúúúj!

Ha pedig meg merjük kérdezni, hogy mégis mit szeretne akkor a kisasszony, egyszerűen csak ennyit mond:

- Valamit! – na ezzel aztán igazán ki vagyok segítve!