Most hogy
ennyit panaszkodtam a lányokra, számba veszem, hogy amúgy milyen ügyes, okos,
aranyos, szép és kedves kislányok.
Borka például teljesen magabiztosan
váltott lábbal megy fel-le a lépcsőn, és lankás terepen hosszan tud úgy gurulni
a futóbiciklijével, hogy felemeli a lábait. Egyre ügyesebben rajzol. A kedvenc
továbbra is a virágos mező, már rajzol hozzá napot, kék eget és füvet is, és
nem tudom honnan szedte, de a lap négy sarkára rajzszöget is kerekít. A nagy
fejlődési ugrás az, hogy már emberket is rajzol, nagyrészt a fejekre koncentrál
és nagyon helyes gülüszemű arcokat csinál. Sőt, annyira kreatív, hogy
dinamizmus is lejön a műveiről, az egyik kedvencem, amin Emese látható, ahogy a
lila overáljában hintázik a virágos hintán. Nem mondom, hogy egyből
felismertem, de miután megtudtam, hogy mi, teljesen egyértelművé vált a dolog. Szeret
memória kártyákkal játszani, és kifejezetten ügyes, ha közben Emesét is szemmel
kell tartanom, simán elver. Mondjuk sajátos stílusban játszik, ugyanis vannak
kedvenc és kevésbé kedvelt lapjai, és ha tudja is egy nem szimpatikus pár
helyét, akkor is inkább egy kedvenc felderítésével próbálkozik. Végül úgy
sikerült erről az érzelmi alapokon nyugvó taktikáról leszoktatni, hogy a már
felfordított párokból hajlandó vagyok cserélni.
Emese is rohamos iramban fejlődik,
nagyon sok mondókát ismer és énekel Borkával. Kedvencei az „Aki nem lép
egyszerre…”, a „Mackó, mackó ugorjál…”, és a ”Süss fel nap…”. Egyre ügyesebben
eszik kés-villával is, bár a felszúrással még vannak problémái, de igen
egyszerűen áthidalja a problémát, kézzel megfogja, rászúrja, majd villával
megeszi. Továbbra is imád homokozni és már nem csak rombol, hanem egyre
határozottabban épít és alkot is. Minden alkalommal megkérdezi, hogy mit kérek
és bármikor összerittyent egy homok fagyit, amelyet irtó nagy sértés
visszautasítani.
Az egyéni teljesítményeken túl azonban
a legnagyobb fejlődés a kettősükben történt. Mióta Emese beszél, nagyon
aranyosan főzőcskéznek, babáznak vagy vásárlósat játszanak együtt. Látszólag
nagyon kötődnek egymáshoz és irtó helyesek amikor együtt röhögcsélnek. Borka
szíves örömest elterelgeti a húgát és előfordult már, hogy amikor nekem
elfogyott a türelmem, ő ment oda Emeséhez, hogy – gyere Mesi, ülj ide, mesélek neked, jó! – és tényleg meg is tette.
Mesi viszont bármikor nekimegy egy nála két fejjel magasabb kisfiúnak is a
játszótéren, ha csak hozzáér Bori lapátjához és visítva kiabálja, hogy az a Bojié!!! Csomót szokták ölelgetni
egymást, nagyon jól össze tudnak fogni, ha rosszalkodásról van szó, attól meg
végképp elolvadok, ha kézenfogva sétálnak. És persze bunyóznak, meg vitatkoznak
is, de mégis néha irigykedem, hogy milyen jó lehet, egy testvér.
GySzR:
Borkának
nagy kedvence mostanában, hogy kitalálósat játszunk. Általában valamilyen
állatra gondolunk, körülírjuk és a másiknak ki kell találnia. Bori nagyon
ügyes, de ha fárad, rém szórakoztató meghatározásokat tud kitalálni, például:
- Szőrös, ugat és annyi lába van,
mint a kutyáknak szokott lenni!
- Aranyos, néha nyávog és
cicaeleséget eszik!
De ha
sokszor és túl gyorsan kitalálom, akkor vannak nehéz feladványai is, olyan
élőlények, amelyeket csak ő ismer, bár lehet, bennem van a hiba, mert ez egy
gyakran visszatérő feladvány, ha tudjátok a megfejtést szóljatok:
- Hét lába van, vízben él, de ha
hapcizik kijön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése