Jelentem visszaértünk a
maratoni nyaralásból, egy hegynyi szennyessel, és csak egy kicsit fáradtabban,
mint indulás előtt. Visszahoztuk a két bronzbőrű, kiszőkült hajú gyermeket is.
Borka loknijai aranylóak és szép egyenletesen sötétszőkék lettek, Emesének meg
egy-egy hajszála platinaszőkévé vált, és tisztára úgy néz ki, mintha órákig
melíroztatta volna egy fodrásszal. Így hogy hazaértünk családilag megültük
Borka harmadik születésnapját, ahogy kérte, úgy hogy minden felnőtt itt legyen. Volt sok lufi, két torta gyertyával és
ami a legfontosabb, marcipánfigurával, valalmint hegyben érkeztek az ajándékok.
Fura, hogy az itthoni közegben könnyebb észrevenni milyen
sokat fejlődött Meskete. Borka nagy húzóerő, irtóra igyekszik mindent
utánacsinálni. Felül már a motorra és már nem csak hátrafelé tud menni (ezen a
téren Bori nagy konkurenciát lát benne és félti a bringáját rendesen). Már
egész ügyesen kanalaz, sőt a villával is eszik: gondosan kézzel rászúrja az
ételt, majd betornázza a szájába. Már ő is próbálgat rajzolni a ceruzákkal, ha
a nővére babázik ő is megeteti az övéit egy cumisüveggel. A legcukibb, hogy már
tudja rázni a fejét, úgy mutatja, hogy „nem”. Ráadásul még hangsúlyosabbá teszi
a dolgot azzal, hogy közben lehunyja a szemét. Egyelőre mindenre nem a válasza, és Bori előszeretettel
kérdez tőle, aztán jókat kuncognak, amikor Emese szédülésig rázz a fejét. Pedig
már igent is tud bólogatni, ezt
egyértelműen Bori tanította neki, ilyenkor teljes testéből helyesel, de
szerintem ezt még nem kapcsolta össze az „igen” jelentésével. Ha ugyanis azt
szeretné jelezni, úgy tesz, mint anno Borka, a két kis kezével csapkod, mint
egy felszállni készülő kismadár. Persze ha utánzásról van szó, Borkát sem kell
félteni, egy kis extra figyelem reményében ő is gond nélkül visszavedlik
kisbabába és elfelejt beszélni, vagy szobatisztává érni. Az a reményem, ugyanis,
hogy nyár végére Bori túl lesz ezen, most már végképp elszállt. Leginkább tojik
az egészre, de szó szerint. Ha akar, akkor igenis tudja a wc-be intézni a
dolgát, éjszaka már nincs is gond, viszont legtöbbször esze ágában sincs emiatt
bármilyen tevékenységet is megszakítani, vagy egyszerűen sokkal szórakoztatóbb
pocsolyákat csinálni a lakás legváratlanabb helyein – az asztal alatt, a váltásnadrágja
tetején, vagy egyszerűen a szoba közepén. Ilyenkor terpeszállásban áll és nézi
hogyan csorog a pisi. Ezt Emese is irtó érdekesnek találja, csak nekem áll
égnek a hajam, amit viszont mindketten nagyon szórakoztatónak találnak. És
valószínűleg ezért csinálja Bori ezt az egészet, meg látja, hogy ez fontos
nekem. De hát hogy ne lenne fontos, amikor már a hócipőm tele van, hogy napi
4-5 váltásruhát mosok, plusz még Emese vagy az én zoknijaimat, mert a
váratlanul szembejövő pisitócsákba egy nap egyszer tuti valaki belelép. Utolsó
reményem, hogy majd az oviban nem Emesét, hanem a többi gyereket utánozva
sikerül…
GySzR:
Most csak gyöngyszemeim
vannak:
Versely,
mint persely és kipojbáj a
kipróbálra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése