62.-155. hét

Mamiék még ráadásban elvittek minket a Velencei-tóhoz nyaralni, méghozzá szállodába. Ez az intézménytípus Borka szemében egy paradicsomi hely: van svédasztal, játszóház és nem kell délután aludni (bár ez utóbbira most sikerült párszor rácáfolni). Itt még külön tetézi a dolgot Ele-fülöp, aki a hotel legnagyobb marketing fogása. Egy elefánt figura, aki a gyerekmenü táblájától, a gyerekmedence faláig mindenhonnan visszaköszön és minden este embernagyságúban megjelenik a gyerekdiszkóban, hogy eltáncoljon egy koreográfiát 3 számra. Borka emlékezett rá farsangról és visítva ugrált, amikor meglátta. Emesénk is magán kívül volt örömében, le nem vette róla szemét, mutogatott rá és egyszer, amikor nagy nehezen sikerült a közelébe férkőznie, megharapta a farkát. Amúgy hihetetlen milyen két táncos lábú kis csajszim van! Ha zenét hallanak, mindkettőnek fülig szalad a szája és eszeveszett forgásba kezdenek, olyanok, mint valami mini-dervisek. És ez csak az egyik levezetési formája az óriási mozgásigényüknek. Míg más gyerekek békében ülnek a fenekükön, az enyémek egy másodpercig sem maradnak nyugton és egész nap folyamatosan zsizsegnek, már nézni is fárasztó őket, nem hogy rohangálni utánuk. A dolog az étkezéseknél vált a legszembetűnőbbé, amikor Emesét még a legfinomabb falatokkal, a korlátlan mennyiségű összetrutymákolható süteménnyel és a legfantasztikusabb és mozgalmasabb kilátással sem lehetett tíz percnél hosszabb időre az etetőszékbe szögezni. Onnantól kezdve fel-alá rohangált, lerángatta az asztalszoknyákat, néha tesztelte, hogy észrevesszük-e ha meglóg és próbálta Borkát is magával csábítani, hozzáteszem, igen jó hatásfokkal. Pedig minden egyéb formán is igyekeztünk lefárasztani őket. A kánikulára való tekintettel rengeteget pancsoltak. Meskete minden félelemérzet nélkül vetődik a vízbe és mostanra Borka is végre megkedvelte a pancsolást. Azért továbbra is óvatos duhaj és nyaktól fölfelé igyekszik szárazon maradni, de már alig lehetett kivakarni a medencéből. A nyaralás végére még a tóba is bemerészkedtek úszógumi, karúszó biztosítása mellett.

         Szóval jól éreztük magunkat mindannyian, köszönjük!

GySzR:

Ha megszámolnánk, hogy melyik szó hagyja el legtöbbször Borka száját, akkor torony magasan az akajom vezetne, még a miértet is megelőzve… Mindenfajta igyekezetem ellenére, pedig ennek hatására én meg azt szajkózom egész nap, hogy Bori! Szeretnéd, igaz?