10.-103. hét

Ha mondanom kellene egy napot, amikor Borka beszélni kezdett, akkor az 2012. augusztus 2. lenne. És a fordulópontnak azt veszem, hogy kimondta, hogy törülköző. Így egyben és mindennemű rövidítés nélkül. Szerintem, ha valaki ki tudja mondani, hogy törülköző, az tud beszélni. Gyakorlatilag továbbra is folyamatosan karattyol, csak most már egyre többet értek belőle, már mondatokat is fel lehet ismerni, néha ragoz és szinte már mindent végig kimond, és így még a korábbinál is pimaszabb. Ha rosszalkodik, akkor vagy kijelenti, hogy vicces és tényleg jót röhög rajta, vagy századszorra is ígéretet tesz, hogy nem többet, amit szerintem ő maga sem hisz el, de mégis méltányolom. Ha pedig indulnánk haza a játszótérről, vagy kéne menni lefeküdni és szólok neki, akkor pedig felemeli a mutatóujját és kérlelően azt mondja, hogy picit. Vaj szívemről árulkodik, hogy ez sokkal hatékonyabb, mint amikor azt mondta, hogy nem. Na és tudjátok mi a válasz arra, hogy „Borka szólj, ha segítsek!”? Szóóól!

Emesének továbbra is felderül az arca, ha fölé hajolok és határozottan megriad, amikor meghallja, hogy „Szia Baba, itt a Boji!”. A legújabb kunsztja pedig, hogy határozottan készség szinten forog most már hasról hátra. Ráadásul már nem csak úgy véletlen, szerencsés karpozíció esetén, hanem a klasszikus popsit az égbe emelő és oldalra billentő technikával. Aztán ha sikerrel jár, akkor hosszasan vigyorog örömében.