11.-104. hét

A hét nagy részét az apai nagyszülőknél töltöttük. Emesének egyetlen célja az volt, hogy valahogy átvészelje a kánikulát és irtóra élvezte a létet a hálós járókában, amely teljesen Borka-mentes övezetnek bizonyult. Begyűjtött jó pár "hú mennyi haja van" dicséretet és mindenkit elbűvölt a mosolyával és azzal, hogy még a saját tükörképére is képes vigyorogni. Bori (az apjával egyetemben) az olimpia lázában égett, amint bekapcsolták a tévét vad hajrázásba kezdett, függetlenül attól, hogy épp ki játszott. És közvetíthettek akár úszást, akár birkózást, ha örültünk Bori biztos rázendített, hogy góóól! góóóól! Borkát horgászni is elvitte a Japapa (=Nagypapa), bár a várttal ellentétben, Borit a pecázásnál sokkal inkább lázba hozta az autó, amivel mentek és alig lehetett elvontatni a vezetőülésről. És persze volt homokozás, csúszdázás, fagyizás, kényeztetés, cica dögönyözés minden mennyiségben. Mindezek mellett mostanában Borka kedvenc elfoglaltsága a babázás, ő és Bobó baba szinte elválaszthatatlanok. Minden lefekvésnél szinte szertartásszerűen elkéri Bobó-baba összes tartozékát, úgymint cumi, sapka, ruha, (mert természetesen ilyenkor már pizsamában van B.-baba is), cumisüveg, takaró (ami eredetileg Apa gyerekkori zsebkendője volt), babahordozó. Aztán mikor elalszik próbálom B.-babát feltűnés nélkül az ágy végébe csempészni, ugyanis ha Bori véletlenül ráfekszik akkor B.-baba hangos cuppogásba vagy nevetésbe vagy baba-baba felkiáltásba vagy vad oázásba kezd és mindehhez még a feje is pirosan világít (ez ügyben még nem sikerült átlátnom a tervező koncepcióját, lehet, hogy arcüreg gyulladása van, de az biztos, hogy mikor Bori először meglátta sírva fakadt). Ezen kívül van B.-babának bilije is, de még ő sem szobatiszta, mert Bori folyamatosan lopkodja neki Emese pelenkáit és popsitörlőit, ráadásul arról is gondoskodik, hogy B.-baba tudjon mit pisilni, ugyanis rendszeresen megszoptatja. De ez mind eltörpül amellett, hogy B.-babának babakocsija is van, ami egyértelműen a legtöbbet használt és legszentebb játéka Borkának. Egész álló nap tologatja fel-alá a lakásban és mindent belepakol, ami csak kicsi szívének fontos, a kedvenc mesekönyveitől kezdve a legértékesebb építőelemeken át, a plüss zöldségekig tényleg bármit. Az ülőrészen ül egymás hegyén hátán minden aminek szeme és füle van, a babáktól kezdve a macin át, a duplós állatkákig, a szárrészre pedig felaggat mindent aminek csak füle van, legyen az kosár, szatyor vagy táska, így növelve a tárolókapacitást. És ha véletlenül túl sok mindent vesz ki előlről, akkor az egész felborul, ami számára egy újabb felháborító manifesztációja a gravitációnak. Ha valami kis tárgy hiányzik otthonról, kocsikulcs, villamosjegy, kiskanál, vagy bármi, ami alaphelyzetben 120cm alatt helyezkedik el a lakásban, azt a legcélravezetőbb Borka babakocsijában keresni. De ha épp nem hiányzik semmi akkor is érdemes heti egyszer sutyiban átselejteznem, az almacsutkák és szilvamagok, kavicsok és blokkok között mindig találok valami rég óta keresett apróságot, arról nem is beszélve, hogy így nyerek egy nyugis fél órát - ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy Borka teljes elmélyültségben ismételten összegyűjtse kincseit és megtöltse a babakocsit.