12.-105. hét

Kis családunk a héten a Balatonon nyaralt, bár a tó közelségét nem sikerült a klasszikus értelemben kihasználni. Borka ugyanis beledugta a lábujját a stégről és közölte, hogy hideg, amivel tökéletesen egyetértettem. Ezután csak vödörrel hordta a vizet a homokozóba, illetve a felfújható medencéjét csónakosítva és abban szárazon ülve volt csak hajlandó eltávolodni a parttól, azt viszont rémesen élvezte. Hosszasan győzködtük, hogy legalább a gyerekmedencében, vagy az élményfürdőben merítkezzen meg. Ezeket az alkalmakat Borka különös lelkesedéssel fogadta, mert halacskás úszópelenkát kapott és felvehette az új, (eleinte még) hófehér fürdőköpenyét. Ebben aztán úgy sétált fel-alá a parton, mint egy nyugdíjas bokszoló (tippelhettek kitől származik a hasonlat), és annyira meg volt elégedve vele, hogy utána homokozni is abban akart. Aztán a harmadik napra sikerült elérni, hogy megmerítse hab testét és a végére eljutottunk ahhoz a gyerekkoromból is ismert klasszikus szituációhoz, amikor is a gyermek lila szájjal, fog vacogtatva kérleli az őt kiparancsoló szülőt, hogy mééég eeegy kiiicsit. A legjobban persze a pezsgőfürdőt élvezte, ahol közölte, hogy bugyog, ezzel ismét meglepve engem, hogy vajon mikor tanulta ezt a szót, milyen kontextusban és hogyan emlékezhetett rá. A szárazon töltött időben nagyrészt homokozott, legtöbbször valamilyen idegen ajkú gyermek társaságában. Itt ismét lenyűgözött, ugyanis teljesen adekvátan bólogatott a német kisfiúnak, kérésre még a lapátot is odaadta. Aztán egyik délelőtt órákon keresztül tökéletes összhangban játszottak egy orosz kisfiúval, aki folyamatosan beszélt hozza, mi sem értettük mit, Bori meg teljes áhítattal csüngött minden szaván és lelkesen bólogatott. Azért egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy amikor rongyosra beszélem a számat és ő ugyanilyen kitartóan helyesel, vajon akkor is ennyit ért csak belőle? További kimeríthetetlen örömforrást jelentett számára a svédasztalos félpanzió, ahol reggelire kulbászt ehetett tejbegrízzel, vacsorára pedig tortát husival és dinnyével. Hiába, tud élni. Mindez általában úgy zajlott, hogy az étterembe érkezve kijelentette, hogy Borj kap piros etetőszék, majd miután beleült feltette a kezét és közölte, hogy Boji választ süti, mire valamelyikünk a kellő magasságban tartva elvitte egy körre a sütispulthoz. Amikor pedig végzett, fennhangon kijelentette, hogy pincér bácsi elvisz tányé. Aztán annyira jól teltek a napjai, hogy a nyaralás végére egy igazi jó gyerekhez mérten alig maradt épp bőrfelület a lábszárán és olyat tett az etetőszékben, amilyet korábban soha:

 

És hogy mit csinált mindeközben Emese? Nem tudom, hogy a jó levegő tette, vagy a kánikula utáni viszonylag enyhébb időjárás, vagy egyszerűen jót tesz neki, ha nagy körülötte a zsivaj, de mindenesetre gyakorlatilag átaludta az egész nyaralást. Sebaj, majd jövőre!