hónapja csak feküdt, tehetetlenül, mint a hátára fordított teknősbéka, most meg megfelelő motiváció esetén megy. Egy év alatt megháromszorozta a súlyát, nőtt 25 centit, növesztett 10 fogat, jó pár hurkát, szempillát és annyi hajat, hogy ha nagy a szél, már akár lobogni is tud. Megtanult kúszni, mászni, ülni, állni, totyogni, lépcsőn fel-le mászni, kifejezni és határozottan érvényesíteni az akaratát (ebben meglepően jó), integetni, pacsit adni, az ujjával puszit cuppantani, illetve percekig tartó monológokat mondani, amit ugyan nem értünk, de lehet, hogy bennünk van a hiba. Amit viszont továbbra sem tanult meg: kés-villával enni, írni-olvasni-számolni, magát bepelenkázni, tájfutni (ezt főleg az apja sajnálja) illetve átaludni az éjszakákat (ezt főleg nekem hiányzik). Ráadásul ahogy az apja felhívta rá a figyelmemet, a mai nappal lejárt a garancia, szóval már visszavinni sem tudjuk. Sebaj, soha rosszabbat!
A születésnapját megfelelően megültük, ugyan pezsgő nem folyt, de kapott saját tortát, olyat, amiből ő is ehet, zenélő gyertyával, és ajándékképpen elvittük az állatkertbe. Nem is reméltem, hogy ennyire fogja élvezni, képtelenség volt elaltatni, minden érdekelte, de főként azok az állatok, amelyek kb. az ő súlycsoportjába tartoztak és intenzíven mozogtak. A leszedhetetlenül feltapadt az akváriumok üveglapjára, fókaetetésnél együtt tapsolt a tömeggel, az állatsimogatóban a kisebb kecskéket a farkuknál fogva visszahúzta, mígnem az összes menekült előle és előrenyújtott kézzel őő-őő felkiáltásokkal jelezte, hova kíván menni. Az állatoknál jobban pedig csak a tájékoztató táblák és a gyerekek érdekelték. Szerintem jó napja volt.
Isten éltesse Borkát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése