51.hét

Borka egész álló nap csipog, úgy jár a kis szája, mint a kacsa hátsója. Csak sajnos egyelőre nem teljesen értjük, hogy mit mond. Néha azért van elképzelésünk. A kis haspók ugyanis határozottan cuppog, ha nem kapja meg azon nyomban a vacsoráját, ha eszem, kinézi a számból a falatot és hangosan kiabálja, hogy hő-hő és a kajára mutogat. A babakocsiban úgy utazik, mint egy szuper(wo)man: előrenyújtott ököllel halad. Talán annyi különbséggel, hogy neki nyújtva van a mutatóujja és mindent kommentál. A gyerekméretű bevásárlókocsit lekaparhatatlanul, fülig érő szájjal tologatja, a normál méretűbe ül, mindenkinek integet és úgy karattyol. Amúgy lehet, hogy azért reklamál, mert ennyire pocsék az idő és nem mehet ki elégszer dobálni a homokot az új homokozójából, tépkedni a százszorszépeket vagy fogdosni a kavicsokat. Amúgy szerintem is felháborító, még szerencse, hogy amikor hétvégén a Bakonyban nyaralt, nem ázott bőrig. Cserébe viszont vadlesre mászott, trónolt a hátunkon és fakérgeket hántott. Nincs rossz dolga, na.