kis világjáró lett, az elmúlt 4 hétben nagyszülőktől nagyszülőkig, egyik kirándulásból a másik nyaralásba esett, így ebben az időszakban összesen kb. 24 órát töltött itthon, azt is 3 részletben és 7 különböző helyen aludt. Mindettől egy csöppet sem billent ki lelki egyensúlyából, egyedül annyi történt, hogy az utolsó németországi etapban a még kevesebb nappali alvást több evéssel kompenzálta. Egyébként nagyon tetszett neki a sok új inger, rengeteg kastélyt és várat végig mászott, áfonyát szedett a Fekete-erdőben, galambokat hajkurászott, ült kukásautóban a Mercedes múzeumban, hegyi kisvasúton utazott úgy, hogy alig lehetett visszahúzni az ablakból, ismét magassági rekordot döntött (Schafberg - 1783m) és rengeteget volt jó levegőn és tavak közelében. Eközben persze egy csomó mindenben ügyesedett. Például simán ki tud már bújni az autósülése öveiből és ha szorosabbra húzom, csak a szintidő növekszik. Az autó bármelyik pontjában elhelyezve, bármilyen barikádon átmászva percek alatt a vezető ülésre tudja küzdeni magát (rájött, hogy ott a lényeg). Már dudálni is tud, és a motor beindításakor garantáltan jár az összes ablaktörlő és az index. Már teljesen stabilan áll támaszték nélkül is, lehet vele kézenfogva sétálni, feltéve persze, hogy azonos az úticél és már nem csak a lépcsők jelentenek legyőzhetetlen ingert 
a megmászásra, hanem a székek és kanapék is. Ez a képessége pláne előrevetíti a hegymászó jövőjét, én ugyanis tuti nem tudok egy mellmagasságig érő tárgyra felkapaszkodni. A kis Haspók mindenből kunyerál, ha meglátja hogy eszünk és hősies szolidaritásból akkor is legyűri, ha látszólag egy csöppet sem ízlik neki. A hét újdonsága pedig, hogy nem csak dobálózni szeret, hanem dolgokat átnyújtani is. Ennél már csak az izgalmasabb, ha valakinek a szájába adogathatja az szőlőszemeket. Ez azért is nagy szó, mert ez az új kedvenc, egész fürtök eltűnnek a hasában, szóval alaposan meggondolja ám, hogy kivel legyen ilyen nagyvonalú. Összességében nézve,szuper kis nyaralás volt, kár hogy semmire nem fog emlékezni belőle...
és ahogy ígértem egy mozgókép múlt hétről a kecskék (és kislányok) réméről. Adjatok rá hangot, ugyanis az a folyamatos visítás bizony Borkából jön, ahogy félelemérzet nélkül ront rá az összes kecskére, alig lehet a nagyobbaktól elvontatni... és ez kb. addig így ment, míg az összes el nem menekült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése