54.hét

Borka határozottan nem babás már, kifejezetten kisgyerek formája kezd lenni. Már nem fér el keresztben a kiságyban és egész nap eltántoríthatalanul küzd a függőleges pozícióért. Egyedül feláll a szoba közepén valamint egyre gyakrabban felejti el, hogy ő csak kapaszkodva tud gyalogolni. Ilyenkor olyan karmozdulatokat mutat be, mint egy enyhén ittas szörfös és ha sikerül egyedül eljutnia valahová, akkor szinte lesüt az arcáról a büszkeség. Pedig a vízszintesen haladás nem is jelent számára olyan örömet, mint az, ha magasra mászhat. Minden útjába kerülő székre, padra, kanapéra felkapaszkodik, egy percre nem nézek oda és máris az asztalon ül és dobálja lefelé a tányérokat, vagy a széken állva püföli a klaviatúrát, vagy épp a könyvespolcra próbál átcsimpaszkodni a kanapé karfájáról. Most már szinte mindennapos, hogy valami eltörik és szerintem csak a védőangyalainak a hathatós közreműködését bizonyítja, hogy ő maga (eddig) úgy igazán, még nem esett le sehonnan. Az eseményeket folyamatosan kommentálja, ma éppen a szava járása a "koty-koty-kotya" volt. Mindezt hadarva mondja és már alig várom, hogy értsem is, főleg azért, mert néha ő maga is annyira viccesnek tartja, hogy jókat kuncog rajta. És ha már így áll a dolog, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy megtanuljon kanállal enni. Egyelőre nem tűnik túl hatékonynak a dolog, de azt én is hamar beláttam, hogy fejjel lefelé sokkal jobban illeszkedik a kanál az ember szájába. A kánikula miatt mosni nem kell pluszban, de Borka már nem csak lefekvés előtt és a játszótér után, hanem az evéseket követően is fürdik. Ráadásul a homokozó után mostanában olyan koszos, hogy a mosdókenőcs egyre esélytelenebb. Lehet, hogy itt az ideje valami durvább szer (Vim, Cif) bevetésének...