41.hét

Biztos vagyok benne, hogy nem osztozik mindenki a lelkesedésemben, de én már alig vártam a kánikulát. Méghozzá azért, hogy elég meleg legyen a ledér öltözethez és egész álló nap gyönyörködhessek Borka lábaiban. Na nem mintha az őz kecses végtagjai jutnának róla eszembe, mert nem elég, hogy vaskos, még hurkák is vannak rajta és legfőképpen görbe, de az én anyai szememnek nincs is ennél szebb. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a föld felőli végéhez egy párnás kis talp és 5 nokedli ujj is jár. Bori ennek megfelelően egész nap mezítláb mászkált és mint kiderült a kis tappancsa még nincs hozzászokva a terheléshez. A sok ácsorgás után ugyanis vízhólyag nőtt a hüvelykujjára, majd szépen a bőr is lejött. Így kénytelen vagyok néha zoknit adni rá, ennek következtében pedig igen sajátos mintázat keletkezett az ajnározott lábain: a térde barna, a kisnadrág és a zokni helye pedig világít a fehérségtől. Ennél már csak a kézfeje volt érdekesebb, mert a még hosszujjas, de már napsütéses idő beköszöntével az barnult le legelőször. Az apja kérdezte is este a fürdetésnél, hogy mivel kentem úgy össze a kezét, hogy nem lehet lemosni. Hozzáteszem, nem teljesen alaptalan a feltételezés, mert mióta felfedeztük, hogy a játszótéren homokozni (és kavicsot enni) is lehet, estére tényleg olyan koszos, mint egy kismalac. Mint egy görbelábú tündéri kismalac.