2011. május 19., csütörtök

40.hét

Úgy gondolom, nagyon együtt érző vagyok. Megértem, hogy mókás dolog szétpakolni valami azalatt, míg az anyukám pakolja utánam azt, amit 2 perce pakoltam szét. Szerintem is vicces dolog megfogni valakinek a fogait, és belátom, hogy disznóság, hogy néha aludni kell, pedig annyi érdekes dolog van még a világon. Azt is elfogadom, hogy ezek közül az egyik a szemetes, mert folyamatosan új dolgok kerülnek bele, mindig máshogy néz ki és konzekvensen nem szabad tanulmányozni. Még azt is elhiszem, hogy jó érzés kitúrni a virágföldet a cserépből, (főleg mivel folyton a Kis Vakondos mesekönyvet kell nézegetni), sőt! aziránt is kellő empátiával viselkedem, hogy szinte irreális elvárás, hogy pelenkázás közben valaki nyugodtan feküdjön, ráadásul hanyatt. Elnéző vagyok, ha hajnali háromkor felébreszt valaki, hogy éhes vagy egyszerűen csak magányos egyedül a kiságyában. Én is utálok öltözködni és szívem mélyén irigylem, ha valaki bárhol és bármikor visíthat, ha úri kedve épp úgy hozza. Szerintem is logikus, hogy mindent alaposan meg kell vizsgálni mielőtt megesszük és ti is beláthatjátok, hogy enni irtó unalmas, hacsak nem kenünk össze mindent brokkoli péppel. Ráadásul azt is megértem, hogy a babakocsiban nem jó hátradőlni, (még a végén elnyomhatná az álom!), hanem egyenes háttal kell ülni a korlátba kapaszkodva, nehogy valami észrevétlen maradjon. És tényleg, mi mást lehetne mondani, valami nagyon érdekes dolog láttán, mint hogy "hőööööö!".
De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért jó megrágni a cipőket????

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése