39.hét

Borka egyre jobb birkózásban. A támadás még kevésbé megy, mert nem hiszem, hogy túl szabályos az ellenfél orrának harapdálása, de hiába vagyok nagyobb pár súlycsoporttal, egyre esélytelenebb, hogy két vállra fektessem. A pelenkázás kész tortúra, az egyetlen fegyverem, ha csinálok valami meglepőt, de mivel a két kezem foglalt közben és legalább fél percig kell tartania, úgy érzem a lehetőségeim végesek és kimerülő félben vannak. Ráadásul a súlykülönbséget is igyekszik legyőzni, egy vödörnyi pempőt megeszik naponta. Míg korábban nem tudtam olyan keveset csinálni neki, hogy ne maradjon, lassan nem tudok eleget kotyvasztani, hogy elég legyen. Eleinte persze mindig kevés repetát olvasztottam fel, mondván hogy "na ennyit már biztos nem eszik meg" - volt, hogy négyszer egymás után. Mindezt úgy, hogy közben hangosan visítva reklamál és méltatlankodik a kiszolgálás sebessége miatt. A másik nagy előrelépés, hogy állásból vissza tud ülni. Egészen sajátos módszere van, eltávolodik a támasztéktól, kidugja a gömbőc popsiját majd letérdel és utána fülig ér a szája, irtó elégedett magával. Majd nagy lelkesen elindul, hisz mindig kitalál valami rosszaságot és ha lehet peckesen menni négykézláb, na akkor ő azt csinálja!