- harapni. De nagyon. Már 8 foga van és nem fél használni. Megrágja a küszöböt, a falat, a fiókok szélét, az asztal lábát és bárkit, bárhol ahol csak éri, úgy, hogy belilul utána. Úgyhogy a Monty Python vérnyula után elneveztük Vércuncinak.
- irtó elszánt arcot vágni és nagyon kitartónak lenni. Ha elhatározza hogy valamit megkaparint, hiába építek a hatalmas barikádot, addig túrja, húzza-vonja, küzd, amíg meg nem oldja. Ráadásul a legújabb célja, hogy megkaparintsa valamelyikünk uvuláját illetve végre egyszer valakinek megfoghassa a szemét. Szegény már kezd frusztrált lenni, amiért minden szem becsukódik, mire odaér az ujja.
- egy méter magasságig mindent végig taperolni legyen az üvegajtó, szekrénysor, az álló emberek lába, vagy a faliszőnyeg. Hogy növelje a hatékonyságot, már nem ereszkedik vissza a helyzetváltoztatáshoz, hanem kapaszkodva végigtotyog a támaszték mentén.
- szinte minden reggel óramű pontossággal hatkor felkelni. Míg mi félálomban próbáljuk összeszedni magunkat, zárt ajtók mögött szabadon garázdálkodik a hálószobában és lehetőleg minden keményet kellő magasról a földhöz vág, hadd tudják meg a szomszédok is, hogy reggel van (már nem csak nem köszönnek, az ajtót is becsapják az orrunk előtt). Mindeközben rendszerint hangosan kommentálja a történéseket, ha csendben van, akkor visszaalszunk. Öreg hiba, ugyanis ilyenkor akár 2 perc alatt kipakol egy fiókot, és ha marad még ideje, minden kivasalt darabot szétcincál és alaposan megrágcsál, majd megtapos.
- felülni a kádban, hasizomból és ha nem lennénk résen, ki is mászni belőle, valamint óriási kacagások közepette nyitogatni a csapot.
- mindenféle papírt megenni. Ideje lenne utánanézni, van-e kecske a felmenők között, mert az anyatej után a cellulóz a második kedvenc.
- akár egy kis kockányi krumplit úgy szétmajszolni, hogy egy 3 négyzetméteres terület egyenletesen maszatos legyen.
- csupán egy pár hangsoros "szókincs" (abbaba-ba, lalalala-la, ja-ja-jajaja, annya-nya-nya-nya) birtokában is bármit kifejezni.
- úgy és annyira mosolyogni, hogy felhúzódjon és ráncolódjon az orra...
- és ezzel elérni, hogy nincs akkora rosszcsontság, amiért kicsit is haragudni lehetne rá.
2011. május 6., péntek
38. hét
A héten Bori kísérleti nyuszi volt a Babakutatóban. Egy kisfilmet kellett megnéznie míg kamerával rögzítették a szemmozgását és ebből következtetnek arra, hogy hogyan észlelik a babák a mutatott tárgyaknál a minőségi vagy mennyiségi változást. Nagyon tetszett neki a helyzet, végig vigyorgott, úgyhogy mondták menjünk máskor is. Biztosra mentek, Borkát lekenyerezték egy ajándék kék plüss farkassal (mentségükre legyen mondva, ő választotta egy vödörnyi narancssárga rénszarvas közül), tőlem meg megkérdezték, hogy én vagyok-e az az anyuka, aki a telefonos egyeztetésnél szólt, hogy még kiskorú. Hiába, profik, mégis sejtésük sincs, hogy a mi kis Cuncink mi mindent tud már. Ismét készítettem egy listát:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése