2011. február 17., csütörtök

27.hét

A mi kis Cuncink fél éves! Ugye milyen hihetetlen? (mi felnőttek, amúgy nem öregszünk ilyen gyorsan, csak a gyerekeknél gyorsabban telik az idő) Alaposan megünnepeltük, még tortát is kapott és megnézhette, ahogy megesszük. Most nyilván azt gondoljátok, hogy milyen kegyetlenek vagyunk, hogy nem adtunk neki belőle, de a héten kiderült, hogy az én kis Haspókomnak sajátos ízlése van. Elkezdtük ugyanis a hozzátáplálást, íme az első napok krónikája:
1. nap - én még naívan, ő még kíváncsian
menü: reszelt alma leve

védőfelszerelés: "áh, még csak pár kanállal kap, elég lesz elé egy pelenka!"
hatékonyság: 4 kanálnyiból kb. 2 maradt bent
lefolyás: nagyon érdeklődően nyitogatta a kis száját, egészen addig, amíg nem került bele az almából, mert akkor hatalmasakat fintorgott és grimaszolt. Számomra rejtély, hogy a 4 kanálnyi almával hogy tudta úgy összekenni magát, hogy át kellett öltöztetni.
2. nap - már tapasztaltabban
menü: reszelt alma püré
védőfelszerelés: műanyag partedli, ami természetesen sokkal
érdekesebb volt, mint bármi más, végig annak a szélét rágcsálta, ezért persze megint összekente a ruháját. Lehet, hogy mégse kellett volna röhögni az Ikeás hosszú-ujjú, garbós nyakú esőkabát anyagból készült partedlin?
hatékonyság: 2 menetben kb. 7 kanálnyiból 3 ha bent maradt
lefolyás: ő fintorgott mi meg nevettünk rajta...
3. nap - én bizakodva, ő már morcosan gyanakvóan
menü: anyatejes reszelt almapüré
védőfelszerelés: impregnált hátú, frottír partedli

hatékonyság: 10 perc trükközés után is csak homeopathiás mennyiség maradt a szájában
lefolyás: még a szájáig sem sikerült eljutni a kanállal, mert erőből kiütötte a
kezemből. A ruhája ugyan nem lett maszatos, de az én ruhám, az etetőszék és annak egy méteres körzete a falat is beleértve, igen. Amikor a maszatos kanalat a kezébe nyomtam, hogy szokás szerint rágcsálja és alma került a szájába sírva fakadt, úgyhogy hamar visszavonultam.
4. nap - én még mindig kitartóan, ő szorosan összeszorított szájjal
menü: párolt alma, 37 fokosan
védőfelszerelés: ugyanaz a frottír partedli, amit már ő is védőfelszerelésként használva betömött a szájába, nehogy beférjen a kanál
hatékonyság: egyet én, egyet te módszerrel kb. fél kanálnyit nem köpött ki,
pedig tényleg finom volt.
lefolyás: talán az anya-hőmérséklet miatt eleinte gyanútlanul állt a dologhoz, aztán hamar rájött mire megy ki a játék és onnantól kezdve nem volt esélyem, megint a környéke bánta és sírás lett a vége.
5.-6. nap - szünet, kiheverjük a traumát. Állítólag a babáknak ilyen téren 3 nap az emlékezete, szombaton tiszta lappal kezdjük elölről.

Végkövetkeztetés: Ha azt nézzük, hogy ki csinál finomabbat, én vagy az almafa, egyelőre egyértelműen egy-null ide!

Az elmúlt napok alvásmennyiségét nézve úgy tűnik újra fogat növeszt.
Hiába mondom neki, hogy a fogak evésre valók és amíg nem akar enni, teljesen felesleges ez a nagy sietség... Közben sutyiban megtanult négykézlábra állni, de a karjait még mindig nem akarja bevonni az esetleges mászásba, míg a kerek kis fenekét egyre magasabbra tudja emelni. Néha az az érzésem nem is előre akar haladni, ezt csak mi sugalljuk, ő igazándiból a fejenállásra hajt. Majd jövő héten beszámolok a fejleményekről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése