28.hét

A napjaink továbbra is az evés körül forognak, ezen a héten beújítottam és sütőtököt evett Borka (öhm, ez így némi költői túlzás, mondjuk úgy kapott enni). Olyan szempontból hatalmas előrelépés történt, hogy már nem köpi ki azonnal, azonban a másik irányba sem távozik a szájából a cucc. Konkrétan forgatja a nyelvével ide-oda, percekkel később is ismételten fintorogva szörnyülködik, hogy valami van a szájában amit nem ő rakott oda (én végül is megértem, ijesztő lehet), közben pedig csorog a nyála (a természet mégis csak tudja, mit kell tenni) Végül pedig egyszer csak azt mondja, hogy "Bbbbrrr" - olyan jó ropogtatósan és akkor egyenletesen elosztja az egészet rajtam, vagy benyúl a szájába, rákeni a kezére, kiveszi, megnézi és gondosan beletörli a ruhájába és az arcába. Valamint ha az étkezést befejezettnek tekintjük, akkor akár 10 perc múlva is elő tud varázsolni egy kis tökös pépet a szőnyegre. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ügyes gyerek. Persze azért más dolgok is történtek, már hintázik négykézláb és közben szerintem azon morfondírozik, hogy menjen vagy fejen álljon és minden puccos játékát félretolva legszívesebben egy zsír egyszerű selyemszalaggal játszik. Valamint egyre nagyobb kihívás elég állít minket a pelenkázás és az öltöztetés terén, mert két kézzel tudom csak úgy lefogni, hogy ne forduljon azon nyomban hasra, hiába van bevetve a rágókák egész armadája. A lábköröm nyírása pedig gyakorlatilag nagycsaládos program és ha ketten fekszenek a lábán és egyvalaki szórakoztatja, a kis ujjacskáját akkor is mozgatja én meg rettegek, mikor nyisszantom le tőből az egészet. És hogy tovább folytassam az hírözönt, még Dalma is itt járt nálunk vendégségben, Borka meg új hobbit talált, amit legszemléletesebben az alábbi videóval tudok bemutatni:

27.hét

A mi kis Cuncink fél éves! Ugye milyen hihetetlen? (mi felnőttek, amúgy nem öregszünk ilyen gyorsan, csak a gyerekeknél gyorsabban telik az idő) Alaposan megünnepeltük, még tortát is kapott és megnézhette, ahogy megesszük. Most nyilván azt gondoljátok, hogy milyen kegyetlenek vagyunk, hogy nem adtunk neki belőle, de a héten kiderült, hogy az én kis Haspókomnak sajátos ízlése van. Elkezdtük ugyanis a hozzátáplálást, íme az első napok krónikája:
1. nap - én még naívan, ő még kíváncsian
menü: reszelt alma leve
védőfelszerelés: "áh, még csak pár kanállal kap, elég lesz elé egy pelenka!"
hatékonyság: 4 kanálnyiból kb. 2 maradt bent
lefolyás: nagyon érdeklődően nyitogatta a kis száját, egészen addig, amíg nem került bele az almából, mert akkor hatalmasakat fintorgott és grimaszolt. Számomra rejtély, hogy a 4 kanálnyi almával hogy tudta úgy összekenni magát, hogy át kellett öltöztetni.
2. nap - már tapasztaltabban
menü: reszelt alma püré
védőfelszerelés: műanyag partedli, ami természetesen sokkal érdekesebb volt, mint bármi más, végig annak a szélét rágcsálta, ezért persze megint összekente a ruháját. Lehet, hogy mégse kellett volna röhögni az Ikeás hosszú-ujjú, garbós nyakú esőkabát anyagból készült partedlin?
hatékonyság: 2 menetben kb. 7 kanálnyiból 3 ha bent maradt
lefolyás: ő fintorgott mi meg nevettünk rajta...
3. nap - én bizakodva, ő már morcosan gyanakvóan
menü: anyatejes reszelt almapüré
védőfelszerelés: impregnált hátú, frottír partedli
hatékonyság: 10 perc trükközés után is csak homeopathiás mennyiség maradt a szájában
lefolyás: még a szájáig sem sikerült eljutni a kanállal, mert erőből kiütötte a kezemből. A ruhája ugyan nem lett maszatos, de az én ruhám, az etetőszék és annak egy méteres körzete a falat is beleértve, igen. Amikor a maszatos kanalat a kezébe nyomtam, hogy szokás szerint rágcsálja és alma került a szájába sírva fakadt, úgyhogy hamar visszavonultam.
4. nap - én még mindig kitartóan, ő szorosan összeszorított szájjal
menü: párolt alma, 37 fokosan
védőfelszerelés: ugyanaz a frottír partedli, amit már ő is védőfelszerelésként használva betömött a szájába, nehogy beférjen a kanál
hatékonyság: egyet én, egyet te módszerrel kb. fél kanálnyit nem köpött ki, pedig tényleg finom volt.
lefolyás: talán az anya-hőmérséklet miatt eleinte gyanútlanul állt a dologhoz, aztán hamar rájött mire megy ki a játék és onnantól kezdve nem volt esélyem, megint a környéke bánta és sírás lett a vége.
5.-6. nap - szünet, kiheverjük a traumát. Állítólag a babáknak ilyen téren 3 nap az emlékezete, szombaton tiszta lappal kezdjük elölről.

Végkövetkeztetés: Ha azt nézzük, hogy ki csinál finomabbat, én vagy az almafa, egyelőre egyértelműen egy-null ide!

Az elmúlt napok alvásmennyiségét nézve úgy tűnik újra fogat növeszt. Hiába mondom neki, hogy a fogak evésre valók és amíg nem akar enni, teljesen felesleges ez a nagy sietség... Közben sutyiban megtanult négykézlábra állni, de a karjait még mindig nem akarja bevonni az esetleges mászásba, míg a kerek kis fenekét egyre magasabbra tudja emelni. Néha az az érzésem nem is előre akar haladni, ezt csak mi sugalljuk, ő igazándiból a fejenállásra hajt. Majd jövő héten beszámolok a fejleményekről.

26. hét

Fantasztikus hírem van: nő a Plüssfejű haja! Ez persze nem azt jelenti, hogy éjszakánként nem tudunk aludni, úgy serceg a fejbőre, de határozottan hosszabbak a már meglévő pihék.
A héten megtanult lapozni újságolvasás közben, ha hagyom, egyszerűen megeszi a már kiolvasott oldalakat. Szabadidejében pedig mindenáron szeretné megtanulni a helyváltoztatás alapját, a mászást. A dolog már nem a lábain múlik, azokkal veszettül tolja magát előre, de arra még nem jött rá, hogy a karjait is a menetiránynak megfelelően kellene pakolni. Így egyszerűen középen összetorlódik az egész gyerek, a kis kerek feneke az égnek emelkedik és onnantól kezdve (több-kevesebb sikerrel) már csak egyensúlyoz, hogy ne dőljön el oldalra.
Mostanában rájött, hogy a világ sokkal érdekesebb annál, hogy az idejét alvásra vagy evésre pazarolja, úgyhogy egyre nagyobb csatákat vívunk. A babakocsiban néha úgy morog, mint egy bolhás kutya, már az ötlet is felháborítja, hogy én ott el szeretném altatni. Valószínűleg ritkábban tudunk olyan képet csinálni, hogy Borka édesdeden alszik különböző hátterek előtt, így nem lesz olyan sorozatunk, mint Amelie csodálatos életében a papának a kerti törpével... De esténként is küzdünk, ennek folyománya, hogy a "mit csinál a lányunk alvás helyett" fotósorozatunk viszont újabb gyöngyszemmel bővült. Igen, ha éppen nem alszik el, 1 perc alatt elintézi a tiszta pelenkát, úgy visít, hogy másnap a szomszédok mosolyogva megjegyzik, hogy mostanában milyen szép dallamos hangja van a kisasszonynak akkor a lányunk, ha szépen forgolódik, nagyokat kacag, egyedül játszik, éjszaka hagy többször egymás után egyhuzamban 3 órát aludni és nem túr ki minket az ágyunkból, akkor az én lányom. Végezetül pedig egy rövid hangfelvétel arról, amit biztosan nem tőlem örökölt és amikor egyértelműen az apja lánya:

25.hét

Ezen a héten Bori lányom még egy fogat növesztett. Most már nagyjából tudom mi ennek az ára: egy hét nyűgösködés, két átsírdogált éjszaka = egy fog neki = egy új karika az szem alá nekem. De már csak 18 hiányzik (a fogakból)... és mindent összevetve, azt hiszem még így is megéri, mert a múlt hetit ki-kivillantva, ha lehet ezt egyáltalán tovább fokozni, még ellenállhatatlanabb lett a mosolya. Az eheti fejlesztése még, hogy már a lábát is be tudja gyömöszölni a szájába és ki tudja nyújtani ránk a nyelvét. És - tratratra-tra - valami nagyon izgi dologért néhány centit előre tud mászni. Az aktuális kedvenc egy fa búgócsiga, amit akár egy óráig is tud nézegetni és kacagva elkapni, feltéve persze, ha én tudom egy óráig pörgetni neki, mert úgy tűnik inkább ez a gyenge pont. Kísérletet is végeztünk, egyenlő távolságra kitettük elé a búgócsigát, a telefonomat és egy zörgős csokipapírt. Ilyen gondterheltnek még sose láttam, a tarkójáig ráncolta a homlokát, de végül a búgócsigát kapta el elsőként. Ezután, hogy levezesse a feszültséget 2 percen belül persze mind a három dolog megfordult a szájában. Ennél ütősebb triót is ki tudtam volna találni, például a szemüvegem, a cumija és az egér, természetesen bekapcsolt gép mellett világító állapotában, de mégsem akartam ekkora stressznek kitenni, még fél éves sincsen.
Ma pedig olyan pozitív élmény ért minket, hogy hazafelé a tömött buszon a hordozóban a hátamon csüngve elunta magát Borka egy piros lámpánál és szokásához híven ennek hangot is adott. Egyszerre 5 nagymama korú nő vetődött rá, nem tudott hova fordulni, hogy valaki ne igazgassa a sapkáját, vagy gügyögjön neki és egymást túl harsogva énekeltek és mondókáztak. Lányomnak a szája is tátva maradt és a végén már azért volt kimondottan csalódott, mert leszálltunk. Szóval ember legyen a talpán, aki a kedvére tud tenni.