Az óvoda fő nevelési elve arra alapul, hogy a gyerekeknél a szabad játéknak van a legnagyobb építő ereje. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez a legkényelmesebb és azt is feltételezem, hogy némi átmenet nem ártana Borkának az óvodai szabad játék és az iskolai élet között ezért beírattuk az ovisuliba. Borikám azóta szépen be tud mutatkozni, tudja mikor született, hol lakik és hogy hívják szüleit. Most már nagyjából sejti melyik a jobb és bal keze (néha magabiztosabban mint én) és rengeteget olyan feladatot kapott, amiben színeznie kellett. És arra jöttem rá, hogy ez bizony kellett ahhoz, hogy megerősödjenek a kis kéztőizmai és ügyesebben tudjon rajzolni vagy bármilyen más finom-mozgást végezni. Arról nem is beszélve, hogy irtó nagy boldogsággal tölti el, hogy van tolltartója, táskája és még uzsonnát is csomagolok neki. Arról nem is beszélve, hogy ezen a heti egy délelőttön szabotálhatja az ovit…
GySzR:
Bármilyen meglepő, Borinak több, mint 3 évet kellett eltöltenie az oviban, hogy legyen olyan ovistársa, akitől megtanulhat káromkodni, Emesének pedig mindezt 20 másodpercig tartott eltanulni tőle. Nem tudom mennyire hasznos nevelési módszer, de nálunk 1 káromkodásra 10 guggolás a tarifa. És ha valamelyikük hangosan ordítva szalad ki a gyerekszobából árulkodni:
- Anya, képzeld Emese azt mondta, hogy …!!!!
Na akkor ez is kimondásnak számít és együtt guggolhatnak.
Ennek az lett az eredménye, hogy múltkor azt hallom, ahogy szépen békében guggoltatják egymást a gyerekszobában és örvendeznek, hogy majd milyen jó popsijuk lesz (igen, a szó szinonimájáért is jár 10 guggolás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése