Az elmúlt
években azt tapasztaltam, hogy a Bori nap, a Mikulás és az adventi naptár
apróságai után szinte ajándékmérgezést kapnak a lányok karácsonyra és már fel
sem villanyozza őket az újabb meglepetés (na jó, ez így nem teljesen igaz, de
azért jelentősen csitul az izgatottság). Ezért idén azt találtam ki, hogy az
adventi kalendárium zsákocskáiba mindennapra egy színezőt és egy mesét
nyomtatok. A dolog egészen jól indult, Borka minden este beragasztotta a mesét
egy füzetbe és még rajzolt is hozzá, hogy a végére igazi mesekönyv legyen (azért
bevallom a hónap közepére kicsit megcsapott a lelkesedés, de még így is a várton
felül teljesítettünk). Mostanra azonban a színezők kiváltotta öröm fordított
arányban csökkent a kinyitott zsákok sorszámával, ezért úgy próbáltam fokozni
az izgalmakat, hogy ők rendelhették, hogy milyen legyen a kép. Ezt akkor adtam
fel, amikor olyan Elzát kértek, aki mézeskalácsot süt a Mikulással, de úgy,
hogy Olaf is jelen van. Ugyan jó barátságban vagyok a keresőkkel és profi
színező nyomtató vagyok, de itt, bevallom férfiasan, kudarcot vallottam és
csalódást okoztam. Ezért aztán a zsák nyitogatást este helyett reggelre időzítettem,
szégyenszemre beálltam a sorba és vásároltam néhány kisebb méretű édességet. Mondanom
sem kell, hogy hirtelen ismét nagyon népszerű lettem…
Azért persze egyéb módon is készülünk a
karácsonyra. Jártunk adventi vásárban, megnéztük a hatalmas karácsonyfát a
Kossuth téren és kiábrándítottuk Emesét, hogy otthonra nem tudunk ilyen nagyot
venni, voltunk korcsolyázni, már megsütöttünk és elfogyasztottunk több kilónyi
mézeskalácsot, és kb. három karácsonyfára elegendő papírdíszt alkottunk.
GySzR:
Az emlősök és
a madarak közötti különbségekről beszélgettünk, amikor feltettem a lányoknak a
kérdést, hogy melyik az az emlős, amelyiknek van szárnya. Bori nem sokat
gondolkodott azonnal rávágta, hogy:
- Az angyal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése