148.-241. hét

Sose szerettem az óraátállítást, de mióta gyerekeim vannak, a korábbiaknál is jobban utálom, mert mutasson nekem valaki egy olyan gyermeket, aki ilyenkor bólint egyet, és azt mondja, hogy „áh, már tényleg 9 óra van és nem 8, amikor épp a legélénkebbek vagyok?”, majd fogja magát, lefekszik, betakarózik és álomra hajtja azt a gyönyörű kis buksiját. Mondjuk Emese óraátállítás nélkül sem cselekszik az imént vázolt módon, de ilyenkor pláne esélytelen. Azt hiszem mostanra már egyértelművé vált, hogy míg Borka egy pacsirta típus, aki megfelelő mennyiségű fárasztás után képes kilenckor két perc alatt elaludni, függetlenül attól, mekkora ricsaj van körülötte, cserébe viszont még soha életében nem kellett reggel ébreszteni, minden nap felébred. Ha van ovi 7 és fél 8 között, ha nincs, főleg ha vasárnapra virradunk, akkor még garantáltan 7 előtt. Ezzel szemben Emese tipikus éjjeli bagoly. Képtelenség ágyba dugni és ha rajta múlna, hiába van még a fenekén a tojáshéj, simán ugrálna 11-ig a fejemen, és tulajdonképpen 10-ig meg is teszi. Cserébe viszont reggelente kivakarhatatlan az ágyból. Én mindkét típusnak látom az előnyét, de így hogy este is hajnalban is ébren van egy-egy gyermek… azt hiszem a legrosszabb kombináció.

GySzR:

A Normafához indultunk focizni. Emese kétségbeesetten reklamált:

- Én nem akarok a Normafán focizni!

- Miért, hol szeretnél?

- Lent a földön!