A lányok
viszonya igen ellentmondásos és ingatag. Képesek 5 percen belül túlcsordulóan
imádni, majd szívből gyűlölni egymást és fordítva. Mivel még ebben a korban nem
is igyekeznek leplezni az érzéseiket, a viselkedésük tökéletesen tükrözi az
éppen aktuális helyzetet. Néha magukra csukják az ajtót és játszanak, én meg
imádom hallgatni, ahogy dumálnak egymással. Aztán egy váratlan pillanatban
borul a bili és simán egymásnak esnek. De nem akárhogy! Rugdosva, pofozkodva,
hajattépősen. A kádban ülve is egyik percben teljes egyetértésben mossák egymás
hátát, majd egy perccel később egymás haját mossák, de nem annyira
kedveskedésből, hanem dühből, visítva. Emese néha hosszasan kesereg azon
délelőttönként, hogy Borka oviba megy és nem tudnak együtt játszani, majd
délután mindent megtesz azért, hogy minél lassabban érjünk oda Boriért az oviba
majd ölre mennek, hogy kire figyeljek és eszük ágában sincs együtt játszani.
Néha irtó kedvesen megosztják egymással még akár a szentnek számító csokijaikat
is, máskor meg azon képesek vérig sértődni és örök haragba kerülni, ha
valamelyik csupán 2 másodperccel előbb kap egy szeletet a 10 dkg szalámiból.
Néha örömmel játszanak fodrászosat, Borka fésüli a húgát, és mintha hájjal
kenegetnék egymást úgy dicsérgetik kölcsönösen egymás frizurája és copfjait,
aztán mire legközelebb odanézek, épp a tükör előtt lökdösődnek, és azt üvöltik,
hogy „én vagyok a leggyönyörűbb, te pedig csúnyaaaa vagy!”.
Szerintem néha ők maguk sem képesek
követni a saját hangulatváltozásaikat. De valószínűleg erről szól a testvéri
lét. Egyszerre testvérek, a legállandóbb játszótársak, a legfőbb szövetségesek
(főleg ellenem), a legjobb cinkosok és szerencsére a legjobb barátnők és
mindezzel egy időben a legfőbb riválisok. A figyelemért, az elsőbbségért, a
kizárólagosságért és az összes materiális és nem materiális javakért.
Összességében azért talán és remélem mégis pozitív az egyenleg…
GySzR:
A lányok a
játszótéren homokoztak épp egy kölcsön lapáttal, hármasban Borka egyik ovis
barátnőjével. Hirtelen megjelent a színen két hat éves forma kisfiú, akik a
homokozó lapátot kérték. A két nagyobb lány lefagyott és épp kezdett legörbülni
a szájuk, amikor Emese hirtelen talpra szökkent épp, hogy nem tette csípőre a
kezét és rámordult a két nagyfiúra:
- De hát nektek már van lapátotok!
Mire ők fogták
magukat és eloldalogtak, Emese meg mint aki jól végezte dolgát, visszaült várat
építeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése