A lányokat a
heti anyanapi program keretében lovagolni vittem és a vártnál sokkal nagyobb
örömet okoztam ezzel. Emese irtó bátran jelentkezett, hogy ő legyen az első,
nyeregbe pattant és még a folyamatos koncentrálás mellett is üdvözült mosollyal
kapaszkodott, illetve halálmegvető bátorsággal engedte el a nyerget és
simogatta a ló sörényét. Borka meg még ennél is ügyesebb volt. Eleve úgy ült a
nyeregben, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egyenes háttal, lábbal
kapaszkodva, még a gyeplőt is jól tartotta. Hiába, előtört belőle a nemesi vér!
Én úgy nőttem fel, hogy a ló az elől harap, hátul rúg, középen meg ráz, de a
lányoknak erről egy szót sem szóltam. Aztán az alájuk rakott pónit megismerve
csitultak az előítéleteim és igazándiból még most sem vagyok egészen biztos
abban, hogy ez a ló öregségére lett ilyen békés egy állat, vagy sutyiban
szedálják a gyereklovagoltatások előtt, mert szerintem ha fát vágnának a hátán
az is mozdulatlanul állva tűrné. A lányokat a lovaglás végeztével is alig
lehetett elrángatni a lovardából. Az összes lovat végig simogatták és egy
vödörnyi répa sem lett volna elég, hogy mindenkit kellőképp megetethessenek. És
hogy melyik ló volt a kedvenc? A legfalánkabb, aki még a forgalmit is majd
kiette a táskámból és mindent felborogatott amit csak elért némi kósza falat
reményében! A rokonlelkek azonnal egymásra hangolódtak!
A csajokat elvittem fodrászhoz. Jó
döntés volt, mert Emese nyírása nekünk Mamival egy délutánnyi program. Az első
körben öt percet hajlandó megnyugtató mértékű nyugalmi helyzetben eltölteni,
aztán minden újabb próbálkozásnál egyre kevesebbet. Ezért a dolog úgy néz ki,
hogy gyorsan lenyírjuk a nagyját, aztán egy kis frufru igazítás a homokozóban,
egy kis hátsó ritkítás a hintában és estére egész vállalható lesz a kisasszony
feje és még a szemét sem szúrtuk ki az ollóval a kapálódzás közben (ami azért
lássuk be, nagy előny). Így gondoltam majd jól feladjuk a leckét a fodrásznak
és kíváncsian vártam a kimenetelt. Emese leült a tükörrel szemben és irtó
megilletődötten csendben csak pislogott és békében tűrte a spriccelést,
nyírást, forgatást, söprögetést. Igazi kis bubifrizurája lett, irtó cuki, na de
persze ilyen viselkedés mellett nem nagy kunszt ilyet nyírni! Borka is csini
lett, és mire engem is megnyírtak elpárolgott a megilletődöttség és pillanatok
alatt felforgatták a fodrászüzletet. Ami egy kissé visszaadta a hitelem, mert
egyébként értetlenkedve néztek rám, hogy minek harangoztam be ennyire
körültekintően, hogy a lányok finoman szólva elevenek.
GySzR:
Mamiéktól haza
induláskor Emese belekezdett a klasszikus nagyjelenetébe. A Hisztibe. A
toporzékolós, krokodilkönnyes, földrevetődős hisztibe:
- Nem akarok hazamenni! Itt akarok
maradni! Nem megyek haza!!!
Az autóval túl
közel parkoltam a falhoz, ezért úgy döntöttem, először kiállok, utána száll
csak be Emese, addig is legalább a nagyanyját boldogítja. Azonban abban a
másodpercben, hogy beszálltam és beindítottam a motort, hatalmas pálfordulás
történt. A hiszti és a toporzékolás ugyan maradt, de a szöveg más lett:
- Anyaaaaa ne hagyj itt! Elmennek! Én
is menni akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése