A héten meglepetést okoztak a lányok,
amikor még a legnagyobb veszekedés közepette is azonnal össze tudtak fogni egy
közös ellenséggel szemben, még akkor is, ha az történetesen én voltam. A
csendespihenő után (részben helyett) verekedésig fajuló vita robbant ki
közöttük egy játékbabakocsin (csendben hozzáteszem, hogy 3, azaz három darab
játékbabakocsink van otthon). Mondtam
nekik, hogy plusz fél óra csendespihenőt kapnak, tövig lehúzott redőnnyel, ha
nem tudnak két percen belül megegyezni. A vita persze tovább folytatódott, csak
a visítás hangereje és frekvenciája növekedett, ezért elkezdtem lehúzni a
redőnyt. Mindketten rekord gyorsasággal spricceltek ki a szobából, és még
rohanás közben hallottam, ahogy megegyeznek:
- Emese te ülsz a babakocsiban én meg
tolom, jó?
- Jó!
Ennyi.
Vigyorogva tologatták egymást vagy tíz percen keresztül én meg visszahúztam a
redőnyt és beletörődtem, hogy esélyem sincs a hosszabb csendespihenőre, és
közben abban bizakodom, hogy ez a nagy összefogás még sokáig így marad és nem
csak velem szemben.
GySzR:
Borkának
szent meggyőződése, hogy át szeretnénk verni. Egyszerűen nem hiszi el, hogy ő
már középsős, pedig már Emese is mondja neki:
- De Boji, te már nagy középsős vagy!
- De értsétek meg, hogy nem! Ugyanaz
a csoport, mint eddig, ugyanoda járok, nem mentem máshová, minden ugyanaz! Ez a
kiscsoport! Nem értitek! Kis-cso-port!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése