121.-214. hét

Előre leszögezem, hogy imádom a lányaimat, de szerintem előbb-utóbb minden kisgyerekes anyuka eljut oda, hogy legalábbis gondolatban, összegyűjti, hogy mi nem fog hiányozni ha a lurkók megnőnek. Íme az én listám:

- jó lesz majd, ha úgy lezajlik egy családi étkezés, hogy nem borul ki senkinek a vize, mindenki elsőre elégedett az evőeszköze/pohara/tányérja/szalvétája színével és mintájával. Nem fog hiányozni, ha majd senki nem szeretne széknek használni és ebéd közben az ölemben ülni, talán kibírom, ha nem esznek le és nem kell valakinek mindig pont az a falat, amit készülök bekapni. És biztosan nem fogom csak úgy hobbiból percenként mondogatni, hogy „ülj vissza a helyedre és egyél!!!!”

- már várom, hogy egyszer úgy ülhessek itthon a wc-n, hogy nem szegeződik rám legalább egy érdeklődő szempár, bár azt a kiszolgálást lehet, hogy kicsit hiányolni fogom, hogy valaki mindig tép nekem papírt

- talán akkor sem leszek csalódott, ha stabilan végigaludhatok minden éjszakát és lehet, hogy fel sem tűnik majd, hogy kicsit sem kell éjszakánként csöpp hátakat simogatnom

- nem fog hiányozni a már korábban bemutatott túlélő felszerelés és sportot fogok űzni abból, hogy minél kisebb retiküllel induljak útnak

- nem fog hiányozni sem Anna, sem Peti, sem Gergő, sem az egész pereputtyuk

- a pelenkák még akkor sem hiányoznának, ha rózsaillatúak lennének, de higgyétek el, nem azok. És tuti ki fogom bírni, hogy nem kell beléjük gyömöszölnöm egy sajtkukacot. És ennél jobban már csak a félig szobatiszta porontyok tömege nem fog hiányozni és a pisitócsák és a pisis ruhák. Igen, ha valami, ez az utóbbi kettő biztosan nem.

- az elmúlt több mint négy évben (pontosan 214 hétben) minden este legalább kétszer elénekelem a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű egyébként csodaszép népdalt. Ez szerény számításaim szerint is közel 3000 alkalom. Igen, azt hiszem, gond nélkül képes leszek majd pár évig rá sem gondolni.

Aztán meg ki tudja, lehet, hogy 15 év múlva elmorzsolok pár könnycseppet miközben a fenti sorokat olvasom a kandalló előtt a füles fotelemben és arra fogok gondolni, hogy dehogynem, nagyon is hiányzik!

GySzR:

A vértesszőlősi kiruccanásainknál nagy esemény a Turul-madár megpillantása. A hétvégén nem lehetett Emesének nemet mondani és élőben is megnéztük a Túró-madarat.