59.-152. hét

Boka szobatisztaságra nevelése továbbra is tart. Azt hiszem nálunk az alapvető probléma a motiváció hiánya. Borit ugyanis minden előzetes híresztelés ellenére, egyáltalán nem zavarja a dolog. Hallgathatok az (örző-)védőnőre, vehetek ócska pelenkát és hagyhatom rajta sokáig is, Borkát teljesen hidegen hagyja, ha folyik a pisi és ha rajta múlna órákig ülne a kakiban. Jöhetek az ovival, a nagylánysággal, az összes már szobatiszta ismerőssel, erre az a reakció, hogy kifejti, hogy ő bizony még kisbaba és kell neki a pelus. A beígért táncolás, bukfencezés és dicséretek varázsa kb. 3 alkalom után kimerült és mostanra kiolvastuk az összes témában megjelent mesekönyvet. Már a jó ízlés határán túl lévő csodabilijeink is vannak és hegyben állnak a mindenféle mintás bugyik. Félredobtam a szakirodalmat mely szerint szigorúan tilos az ilyesmi, és a józan észemre hallgatva, azt mondtam, hogy ha produkál a bilibe, kaját kap. Sőt! Hörögjetek! Édességet! Birsalmasajtot! Erre az történt, hogy amikor Borkának kedve szottyan egy kis birsalmasajt majszoláshoz, ráült a bilire, meséltett magának addig, míg ki nem csurran kb. 3ml, begyűjti a jutalmat, majd visszaköveteli a pelenkát. Így empirikusan sikerült igazolnom, hogy ez a fajta motiválás sem a legjobb megoldás, és tényleg csak akkor lesz szobatiszta a gyerek, ha maga a szobatisztaság érdekli… Na de csavartam egyet a dolgon és most kiválaszthatott magának egy gyönyörű plüssnyuszit, amit akkor kap meg ha szobatiszta lesz! Meglátjuk.

         És hogy Emesét se mindig dicsérjem, elárulom, hogy egy igazi kis rosszcsont! Mit tud rosszalkodni egy ekkora gyermek? Ha csak teheti leveszi a szemüvegemet és összemaszatolja az üvegét, csak úgy kedvtelésből, rendszeresen megharap. De nem is akárhogy! Olyan lila foltok lesznek rajtam, hogy már messziről látszik, hogy családon belüli erőszak áldozata vagyok. Dobálózik az ennivalóval, tépkedi a virágokat, kikaparja a földjüket, ami csak kifér a nyúlrácson (és azt is ami látszólag nem) kidobálja a teraszról, ha úri kedve úgy hozza kitépi a könyvlapokat, a hosszúkás tárgyakkal pedig előszeretettel püföli Borka fejét. Mindehhez ellenállhatatlanul vigyorog, mielőtt belekezd rám néz, csak hogy megbizonyosodjon felőle, hogy van közönsége. Ha pedig esetleg rászólok, hogy nem szabad, az csak olaj a tűzre! Megerősítésnek veszi és hangosan kacagva folytatja. Mit rontottam el?

GySzR:

...de van remény, mert tényelg lehet valami igazság abban, hogy a sokadik gyereknél már nevelik egymást a testvérek, Borka is imádja a húgát irányítgatni. Minap Emese felállt az etetőszékben, mire Bori kiosztotta:

- Emese csücsülj vissza! Nem szabad felállni az etetőkében! Kiesel és összetöröd magad! Üvegszilánkok lesznek! Anyának fel kell majd porszívóznia! Letörik a karod és a lábad, meg a ruhád! Anya nem tudja ám megragasztani!