58.-151. hét

Kitört nálunk a háború a babákért. Azt eddig is tudtuk, hogy Bori igazi kislányként imád babázni, de mostanra kiderült, hogy Emese is ellenállhatatlan vonzalmat érez a babák iránt. Ráadásul teljesen máshogy viszonyul hozzájuk, mint anno Borka, aki hol földhöz vágta, hol meg cincálta az azóta Lili-babává avanzsált abortátum babát. Emese ölelgeti és bármennyire is hihetetlen, szabályosan ringatja őket. Mindemellett Meskete teljesen odavan a plüss állatokért is, amik Borkát (eddig) teljesen hidegen hagyták. Ha Mamiéknál vagyunk, Emese első útja a plüssmackóhoz vezet, ami kb. akkora, mint ő maga, és onnantól fogva elválaszthatatlanok, az élete kockáztatása árán is felvonszolja magával a lépcsőn. A másik kritikus pont nálunk a babakocsi. Méghozzá a babáknak való babakocsi, abból ugyanis csak kettő van otthon. Emese még nem igazán tudja tolni őket, de kitartóan próbálkozik, tolja, tolja, aztán ha megakad, segítségkérően rámnéz, én irányba állítom, ő meg határtalan boldogsággal tolja a következő tereptárgyig, illetve addig, amíg Borka felháborodottan ki nem csupálja a kezéből. Bori szerencsére már rég leszokott arról, hogy vitás helyzetben megüsse Emesét, helyette egy kevésbé szomszédbarát, de kétségtelenül feszültséglevezető módszert választ: az áhított tárgyat szorongatva teljes erejéből visít Emesére. Na nehogy azt higgyétek, hogy a kicsit félteni kell, hamar tanul, ő is pont ugyanezt csinálja. Már edzett vagyok, úgyhogy csak röhögök rajtuk, ahogy állnak egymással szemben, előrehajolva, az arcuk egymástól öt centire és mindkettő visít a másikra. Hogy jót is meséljek, néha még a babakocsikkal kapcsolatban is összejön közöttük az összhang, ilyenkor Bori ül a babakocsiban, a lábával kormányoz, Meskete pedig annyira koncentrál, hogy még a kis nyelvét is kidugja, és úgy tolja… Ráadásul úgy tűnt a babaháborúra, megoldást fog nyújtani Emese közelgő névnapja, Borkának ugyanis Mami beígérte, hogy Meske is kap még saját babát és egy babakocsit is. Mesike nagyon örült, de a háború nemhogy csitult volna, hanem még jobban kiéleződött. Az új babakocsi ugyanis sokkal jobb, mint az eddigiek, mert macis és csomagtartója és napfénytetője is van és ha ez még nem lenne elég, az is kiderült, hogy Bori egyszerre hármat is tud tolni (mekkora öröm, az se gond, ha az unokáim hármasikrek lesznek). Az új baba, meg tökéletesen ugyanolyan, mint Bori Fifi-babája, konkrétan az ikertestvére, de ne gondoljátok, hogy így nem veszekednek rajta. Szóval végső következtetésként megállapítottam, hogy teljesen mindegy, hogy hány baba és babakocsi és akármi van, hogy azok tök egyformák, vagy kicsit különbözőek, mindkettőnek mindig az és csak az kell, ami épp a másik kezében van.

A nagy névnapi ünnepléssorozatban azért más is csurrant cseppent Emesének, torták, hódolók sora és rengeteg plüss állat. Mi elvittük az Ikeába, hogy válasszon magának, teljesen magán kívül volt örömében, percekig kiabált, hogy go-go és mindegyiket szerette volna megfogni, megölelni és hazavinni. A legboldogabb akkor volt, amikor beraktuk kétszáz plüssnyuszi közé, úgyhogy végül egy olyat kapott. Mostanra kissé meghosszabbodott az altatási idő, ugyanis az összeset bekéri maga mellé az ágyba és hiába csak 76 centi, már alig fér be közéjük.

GySzR:

Elhangzott Borkával közöttünk az a párbeszéd, amit semmiképpen nem szeretnék 20 év múlva megismételni:

-         Nézd Anya, mekkora a hasam! – mutat a pólója alá gyömöszölt homokozóformákra – Kisbaba van benne!

-         Tényleg Borka? És ki az apukája?

-         Hát azt nem tudom!