2012. november 25., vasárnap

26.-119. hét



Szeretném helyesbíteni a múlt heti bejelentésemet. Emese ugyanis átvert minket és amit fognak néztünk az csak valami kis rece az ínyén. Továbbra is a szájába gyömöszöl mindent, amit csak tehet és olyan erővel rágja, hogy még a rágókát is sajnálom. Viszont így, hogy ennyit nézegetjük Meske száját, Borka se akar kimaradni a buliból és végre hajlandó volt kinyitni a sajátját, így végre kiderült, hogy kinövesztette mind a 20 fogát.
Az én kis Meském azt hiszem a legcukibb baba-korszakba került. Folyamatosan fülig ér a szája, lehet dögönyözni, amit visongva örömködve meghálál és kezd három dimenziós gyerekké válni. Olyan aranyos, hogy nem lehet nem imádni, és még rosszalkodni sem tud. Ideális kor. És hogy tovább fokozzam az ajnározását, játszik a játékaival. Bori után álmomban sem gondoltam, hogy nekem lehet ilyen gyerekem. Akár húsz percen keresztül képes egy címkével elbíbelődni, boldogan rágcsálja a rágókáit és ha valaki felé néz, csak vigyorog. Bori is kezd megbékélni a helyzettel, leginkább csak akkor csap rá, ha sír. Lehet, hogy úgy gondolja, így lenevelheti a húgát erről az idegesítő szokásáról, én meg erről a nevelésről próbálom lenevelni. Borka amúgy igen narcisztikus oldalát mutatja mostanában. A kedvenc elfoglaltsága, hogy a gyerekkori képeit nézegeti, és ha egész kiskori képhez jutunk, széttárja a karját és értetlenkedve mondja, hogy Boji kopasz! És amikor nagyon kiskori képet mutattam neki, akkor meg sírva fakadt, hogy az nem Boji, mert túl kopasz. És ha már a képnézegetésnél tartunk, Emese lányom szerelmes. Az egyik babaruha katalógusból a kedvence egy kisfiú, aki szerelem volt első látásra. Teljesen eksztázisba jött a látványától, és azóta is percekig tudja nézegetni. Sajnos azonban már nem gyönyörködhet benne tovább, mert egyszerűen megette az imádott oldalt.

GySzR

Most hogy Emese már szívesen alszik a hordozó helyett a babakocsiban, és tömeg sincs a játszótéren én is szoktam Borka mellett hintázni, hátha sikerül megtanítani hajtani a hintát. Egyik alkalommal jó magasra mentem és Bori aggódó hangon rám szólt:
- Anya! Óvatosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése