24.-117. hét

A minap a menetrendszerű tisztábatétel utáni 20. percben mindkét lányom lapockáig összecsinálta magát. Amikor Borka volt a soron az új pelenkáért morogtam neki egy kicsit, hogy most már igazán elég nagylány ahhoz, hogy legalább kipróbálja anélkül. De én azt se bánom, ha egyből a wc-re ül, mint mi, ha ilyen ellenszenvvel viseltetik a bili iránt. Ezzel látszólag sikerült bogarat ültetnem a fülébe, mert felcsillant a szeme összeszedte a reggelijét, egy újságot, fogta a szörméjét és becincálta a kis székét a legkisebb helyiségbe. A szék segítségével felmászott a szigorúan lehajtott tetejű wc ülőkére és vagy 20 percen keresztül ott trónolt. Igen nehezen sikerült csak meggyőzni, hogy ez azért nem teljesen ugyanaz, mint amit mi szoktunk ott csinálni.

Meskével pedig egyre nehezebb mostanság, mert már nem alszik olyan sokat (sőt!), cserébe viszont még nem igazán nem tudja lekötni magát. Igazi kis karonülőhöz méltón felkéredzkedik a kezembe, és fel-alá kell sétálgatni vele. De az már nem működik, hogy az ember tesz-vesz miközben ott lóg a vállán, ugyanis ha izgi dologhoz érünk, akkor gondolkodás nélkül rávetődik. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor elkapja. A legveszélyesebb ilyen szempontból az apja tájfutó bójája, a fikuszom vagy Borka függönye. De azért nem teljesen kilátástalan a helyzet, mert már igen jó eredményekkel próbálgatja a négykézlábra állást, néha már kutyázni is tud. Bár azért addig nem táplálhatok túl vérmes reményeket, amíg olyan kicsi a lába, hogy csak két sorban férnek el az ujjai!  

GySzR:

Borka már vészesen sajátjának érzi a gyerekszobát, ezért próbáljuk tudatosítani vele, hogy az a gyerekszoba, Emeséé is. Borka meg váltig állítja, hogy Emese ágya teljesen jó helyen van a mi hálószobánkban. Kérdeztük tőle, mi lesz, ha E’se baba kinövi a rácsos ágyat?

- Ese baba elköltözik!