A héten elleptek minket az orrszívók.
Családunk három nőnemű tagját letarolta a nátha. Legjobban a kis
Emeséért aggódtam, aki három napig sírt az éhségtől, mégis minden
szoptatás alatt két korty után visítva taszított el magától, mint később
rájöttem a torokfájás miatt. Aztán jött a takony is és most már úgy
állunk, mint anno a szemcseppel, már csak az orrszívó látványától vagy a
porszívó hangjától keservesen sír. De annyira szívszaggatóan, hogy ha
én takony lennék már csak ettől kiugranék a pisze kis orrából. A
porszívós szívás amúgy nála nem jött be, mert annyira puha az orra, hogy
a vákuum még a takony előtt összecuppantja a cimpáit. Helyette egy
szájjal szívósat használunk, amit meg az én vitálkapacitásom nem bír.
Amúgy számomra továbbra is elképzelhetetlen, hogy ilyen kis helyekről
hogy tud annyi cucc kijönni! Mindemellett Borkával sem könnyű a helyzet,
mert már nagyon öntudatára ébredt és ő inkább fújni szeretne. Amiben
tényleg ügyes, csak ami kijön az orrán, azt egyenletesen elkeni a
pofiján, hacsak nem mi tartjuk a zsebkendőt, ami szintén egy neuralgikus
pont, hiszen Boji egyedül!!! Szóval mégis csak jobb az
orrszi-porszi és az anyai kreativitás a nagyszerű ajánlatokkal,
miszerint ő szerelheti össze, ő nyomhatja meg a porszívón a gombot, vagy
kiszívhatja az enyémet is. És igazándiból itt jöttem rá, hogy ha a
gyerekek kinőnek az orrszi-porsziból én fogom használni e remek
találmányt, mert sokkal gyorsabb, hatékonyabb, környezetkímélőbb, mint a
zsebkendő és még az orrom sem sebesedik ki tőle (lehet, hogy piaci rést
találtam???). Amúgy ez a harc az orrváladékkal még mind elhanyagolható a
háború mellett, amit a nyűgösséggel vívtam (a sajátomat is beleértve).
Emese 24 órás bérletet váltott a karon ülésre, Borka meg képes egész
álló nap nyafogni. De tényleg. És amikor már nem bírtam tovább és
kivittem a játszótérre (mentségemre legyen mondva arra, ahová a
betegségek szempontjából edzett ovisok járnak), olyan hisztit levágott
amiért más is képes ott játszani, ahol épp ő szeretne, hogy fél óra után
már a nála két fejjel magasabb kisfiúk is átadták neki a terepet. Én
eleinte próbáltam elsimítani a konfliktusokat, aztán inkább csak
távolról figyeltem és igyekeztem úgy tenni, mintha nem hozzám tartozna.
De nyugtassatok meg, egyszer ugye meg fognak gyógyulni???
Az eheti gyerekszáj rovat (GySzR):
Emese haja ismét vágásra szorult és ahogy kijöttem a fürdőszobából kezemben az ollóval, Borka megjegyezte:
- Anya levágta Emse baba haját. Emse baba kopasz.
2012. szeptember 23., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése