15.-108. hét

Mindkét lányunk folyamatosan kommentálja, hogy mit csinál, azzal a különbséggel, hogy Borkánál már értjük is mit mond, míg Emese csak irtó édesen gagyarászik, sikongat és gügyög. De nem csak úgy bele a vak világba, hanem néha tényleg lerí az arcáról, hogy most közölne szeretne valamit. Ilyenkor néha felkérem Borkát tolmácsnak, mégiscsak ő áll hozzá legközelebb korban és a megkérdezem mit mondott Emese. Erre a nővére még az intonációt is tökéletesen utánozva közli, hogy öööööö. Ha pedig tovább firtatom a dolgot, az esetek nagy részében oda lyukadunk ki, hogy szerinte Emese éhes. Bori egyébként tökéletes kommentátorként részletesen elmagyarázza, hogy épp mit hova pakol és hova tesz, én meg sutyiban kihallgatom ilyenkor, mert imádom a kis csajszis hangját. Persze vannak kedvenc szavai és szófordulatai is. Az egyik ilyen a másik. Még azt sem látta, hogy milyen az egyik, már a másikért reklamál. Az alap, hogy amit adni szeretnék neki, azt csak másodiknak veszem elő, de még ez sem elég, van, hogy csak hatodszorra sikerül felvenni a megfelelő cipőt, úgy hogy összesen csak 3 lábbelije van. A másik gyakori szava a most. Nem az a halogatós típus, ha csak arról van szó, hogy mit csinálunk holnap, vagy hol tesz le minket nemsokára a villamos, Borka egyből türelmetlenül mondja, hogy most!!! A harmadik leggyakoribb szava a még! Ez vonatkozhat a dögönyözésre és mondókázásra és természetesen ehető dolgokra is, a mi kis telhetetlen Haspókunknak ugyanis soha semmi nem elég és ha hegyben áll a tányérján az ennivaló, akkor is kér még, biztos ami biztos alapon. Életrevaló egy gyermek. Az pedig külön figyelemre méltó, hogy ily előszeretettel használja ezeket az m betűs szavakat, főleg annak fényében, hogy amúgy ezt a három kedvencet leszámítva nem is tudja az m betűt kezdőbetűként kimondani és a Mami is Bami (amivel még mindig jobban járt, mint a déd-nagynénje, akinek Nenő helyett Jenőt kiabál a játszótéren.)

No és persze nekem is vannak kedvenceim! Például a jokki, a csipár, beliláp és a szevüeg. Kitaláltátok mit jelentenek?

Zokni, cipzár, mezítláb és szemüveg.

Nem tudok ellenállni a kísértésnek és gyerekszáj rovatot indítok. Mentségemre legyen mondva külön szedve, így mindenki gondosan elkerülheti. (És hogy akkor minek? Mert remélem én még húsz év múlva is jókat fogok tudni mosolyogni rajta és valahogy rögzíteni kell erre a röpke kis időre.)

Bori rendszeresen leltározza az anyajegyeimet, úgy hívja őket, hogy pötty. Múltkor egyik ilyen alkalommal kifejtette:

-         Ez pötty! Ez is pötty! Boji szereti pötty. Anya vesz Bojinak pötty(öt).

-         Borikám, olyat nem lehet venni. - mondtam nevetve

-         Később. – válaszolta kompromisszum készen.